A film valós eseményeken és beszámolókon alapul. A 2011-es földrengés és szökőár a felmérhetetlen puszíttás mellett számolatlan holttestet hagyott maga után. A holtakat ideiglenes halottasházzá alakított helyszíneken helyezték el, amíg azonosítani nem tudták őket, és nem rendeződtek annyira a viszonyok, hogy gondoskodni lehessen a megfelelő elszállításukról. A film a korábban a temetkezésben dolgozó nyugdíjas öregúr, a feladatra önként jelentkező Tsuneo Aiba szemén keresztül mutatja be egy Kamaishi-beli iskolai tornateremben berendezett halottasház történetét, az önkéntesek emberfeletti munkáját, és hogy hogyan tettek meg mindent, hogy megőrizzék az áldozatok emberi méltóságát, s mindeközben saját maguk is képesek legyenek továbbmenni a leírhatatlannal szemben.