A trilógia befejező darabjában a fiatal, uralkodásban gyakorlatlan, nehéz helyzetekben bizonytalan, dönteni nem tudó, lobbanékony király fejlődését kísérve a beérett, megfontolt, erős akaratú és kezű uralkodó alakja áll elénk, aki a tatárjárás után újjáépíti a lerombolt országot. Döntései szembefordítják vele családját, az ország nemeseinek egy részét, sőt a pápával is szakít, mert az nem segíti fegyveres erővel. Ezért elfogadja a tatár kán szövetségét. Küzdelmei közben teljesen magára marad, mert egyetlen hűséges segítőjét, Teuton atyát is eltávolítják mellőle.