A 70-es évek elején baloldali elkötelezettségűnek tűnő rendezőt a Kínai Népköztársaság kommunista kormánya hívta meg Kínába forgatni. Antonioni filmje nem váltotta be a pártvezetés reményeit. Sőt, a kész alkotást betiltották. Pedig Antonioni csak kijelölt helyeken forgathatott, és nem állt szándékában leleplező filmet készíteni a Mao Ce-tung-korszakról. Antonioni Kína-filmje egy manapság rendkívül túlpörgetetté vált, kiabáló és harsány műfaj filmtörténeti klasszikusa, amikor a dokumentumfilm még egyet jelentett a csendes szemlélődéssel, és amikor a dokumentumfilmes még bízott a nézők érzékenységében.