Homburg hercege

Bakancslistához adom
Il Principe di Homburg
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott olasz háborús filmdráma, 81 perc, 1997

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

Homburg tábornok, egy parancsot megszegve, idő előtt küldi csapatát a harcba. Diadalmas a győzelem, azonban, a haditörvény értelmében, halálra ítélik a parancs megszegéséért. Megrémülve a halál gondolatától, mindent megtesz, hogy kegyelmet kapjon. A várva várt kegyelem megérkezik, de Homburg végül visszautasítja azt, elfogadva halálos ítéletét.

Stáblista:

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
perry 2013 aug. 17. - 00:12:49
Azt ugyan nem tudom , hogy milyen a Shakespeare-i téboly , de az tény , hogy a dráma minden mondatából süt a moralitás.
Az pedig , hogy a Jack Bull film az õ forgatókönyve lenne az annyiban igaz, hogy Kleist drámájának felhasználásával készült a Kohlhaas Mihály-ból.
John Badham Kleist mûvét használta fel alaptörténetként.
"Hans Kohlhase a 16. században élt Brandenburg tartományban, a Spree menti Cöllnben. A városi feljegyzések tanúsága szerint derék és jómódú polgár volt. Kereskedõként 1532. október 1-jén a lipcsei vásárra utazott. Útban Günther von Zaschwitz földbirtokos lefoglalta Kohlhase két lovát, zálogul a Drezda felé átutazás díjának fejében. Kohlhase jogi úton keresett elégtételt, de hiába, ezért 1534-ben hadjáratot hirdetett: Wittenbergben házakat gyújtott fel és kifosztotta a zinnai kolostort. Martin Luther figyelmeztetõ levele sem tudta jobb belátásra téríteni, és további bûncselekményeket követett el. Többek között 1540 februárjában egy híd mellett megtámadta II. Joachim brandenburgi választófejedelmet is; a hídról elnevezett település (Kohlhasenbrück) ma Berlin egyik városnegyede. A választófejedelem ezek után személyes ellenségének tekintette Kohlhasét, és szabad elvonulás ígéretével Berlinbe hívta tárgyalásra. Itt azonban az ígéret ellenére elfogták, 1540. március 22-én elítélték és május 22-én nyilvánosan kerékbe törték"
Fülöp86 2013 aug. 16. - 01:48:33 Előzmény perry
Nagyon érdekesnek tûnik, köszönöm.

Akkor nem csak én láttam a Shakespeare-i tébolyt ebben a darabban.
Meglepetésemre láttam, hogy a Jack Bull címû western is az õ mûvébõl készült.
perry 2013 aug. 15. - 12:13:00
Akkor csak ajánlani tudom Heinrich von Kleist drámáit.
Valamint ezt az esszét.
http://www.filmacademy.hu/uploads/dokumentumtar/hargitaiidolgozat.pdf
Heinrich von Kleist: Heinrich von Kleist válogatott mûvei

„A német nyelv egyik legnagyobb, legmerészebb, legmagasabbra törõ költõje volt, drámaírónak párját ritkítja – s párját ritkítja mindenképpen mint prózaíró, elbeszélõ is; egyszeri, soha vissza nem térõ tünemény volt, kirítt minden hagyományos rendbõl és elképzelésbõl, excentrikus témáiba úgy beleásta magát, hogy az már hisztériával, tébollyal volt határos: és mélységesen szerencsétlen volt mindemellett, olyan igényeket támasztott önmaga iránt, amelyek felõrölték életerejét, a lehetetlenért küzdött, minduntalan pszichogén, lelki eredetû betegségek sújtották, és korai halálra volt ítélve: harmincöt esztendõs korában megölte magát, egy nõvel együtt, akit nem is szeretett, csak a meghalni akarás fûzte össze õket, mert az asszony gyógyíthatatlan beteg volt; megölte magát, mert amint mondotta, „ezen a földön nem volt már tanulni- vagy megszereznivalója”; megölte magát, mert belefáradt tökéletlenségeibe, metafizikai vágy szállta meg, hogy töredékes egyéniségét elszórja a mindenségbe – hátha az majd tökéletesebb egységet teremt belõle. Harmincöt év: ilyen rövid idõ alatt tört ki belõle hatalmas életmûve. „Kitört” – nem helyes szó, mert lassan, kínlódva dolgozott, szüntelenül törölt és módosított: másrészt azonban mégis ez a helyes szó, mert minden, amit csinált, szélsõséges és aggasztó dinamikájú; ilyen rövid élet folyamán tehát, s még azáltal is késleltetve, hogy csak késõn ismerte fel önmagát, késõn értette meg, hogy elhívatott költõ és csakis erre hivatott – rövid néhány esztendõ alatt, egymást követõ vulkanikus kitörésekben, olyan mûvet hoz létre, amely már mennyiségileg is bámulatra méltó.” – Thomas Mann

Heinrich von Kleist(1777-1811), e magányos lángelme, a korunkban újonnan felfedezett nagy drámaíró és elbeszélõ legmaradandóbb alkotásait nyújtjuk át a magyar olvasónak a szerzõ születésének kétszáz éves évfordulóján."

"
napraforgó 2013 aug. 15. - 06:02:01
Sajnos nem láttam. De leginkább a Gerard Philippes változatra lennék kíváncsi. Állítólag csodálatos volt benne.
Fülöp86 2013 aug. 15. - 00:13:54
Atyaég!!
Hogyan élhettem eddig úgy, hogy nem hallottam még errõl a filmrõl??
Gondolom még sokan vannak így, pedig ez a film olyan mint egy Shakespeare darab, igazi morális kérdésekkel.
Abszolút alul értékelt remekmû.
perry 2013 aug. 14. - 22:36:00
*erõ
perry 2013 aug. 14. - 22:29:11 Előzmény adamnagysweetmovie
Azért ettõl kicsit többrõl van szó.
Egyrészrõl Kleist fegyelem mániájáról és a benne rejlõ lázadás közötti konfliktusról, valamint arról az erkölcsi dilemmáról, hogy a rendszer, a rend be nem tartása ok és okozati összefüggésében a forrófejûség miképpen rombolhatja a rendet na és persze a példa statuálásról..
Nemes érzelmek és hazafiasság olyan értékek mely az önkény és a szigorú rend közti konfliktus miképpen aláz meg egy hõst ki félheti a halált mert õ is csak emberbõl van.
Vezethet -e a kegyelem meghasonláshoz?
Meddig terjed az önbecsülés és mi az amit nem megengedhetõ kompromisszumként már nem képes elviselni Homburg hercege, hiszen saját világunk melyben megengedhetetlen a döntés elfogadása ha átgondolja a hibázás felismerését.
Önmagunk lenni a legnehezebb küldetés, mert hiába vagyunk hõsök, ha nem tudunk megbékélni önmagunkkal.
Persze, még ezer és egy szálról lehetne beszélni: a hõs és rajongói, erõs és parancs, boldogság és álmok ez mind a
Homburg hercege.
adamnagysweetmovie 2013 aug. 13. - 13:53:02
Igazi kosztümös Duna TV-matiné.