1958, Torino - néhány évvel a Biciklitolvajok után. Giovanni egy köteg tankönyvet szorít magához. Pedig ő is analfabéta, mint megannyi Szicíliából érkezett kétkezi munkás sorstársa. Öccsét ölelné inkább, de őt épp túlzó gondoskodásával riasztotta el magától. Álma, hogy Pietroból tanult embert farag - annak jobb sorsa reményében - meghiúsulni látszik. De ő akkor sem másítja meg elképzelését, tanárként említi ismerőseinek a távollévőt.
Később Pietrot mégis hazahúzza a szíve, és ha oktató nem is vált belőle, de saját erejéből levizsgázott. Bátyja is megváltozott, már egy munkáskör elnöke. Pietro ártatlan tanúja lesz annak, hogy Giovanni milyen módon tudott felülkerekedni környezetén. A családi összetartás néha öl, s az ölelés nem különb a fojtogatásnál...