Személy

Michelangelo Antonioni

Született: 1912. szeptember 29.
Meghalt: 2007. július 30.


Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

Leírás:

A rendező a közép-olaszországi Ferrarában született, Bolognában szerzett közgazdasági diplomát. Több egyetemet elkezdett, de egyik sem tetszett neki. Az alakuló neorealista csoport körül téblábolva kezdett el filmkritikákat írni, majd véglegesen a filmhez pártolt. 1950-ben készítette első játékfilmjét (Egy szerelem története). A nagy szakmai elismerést az 1955-ben készült A barátnők hozta meg számára. Igazi hangját az 1950-es évek végén találta meg az olasz polgári lét kiüresedésének ábrázolásával. A mai napig egyik legnagyobb remekművének tekintik A kaland-ot (1959), de legalább ilyen hatású volt Az éjszaka (1960) és a Vörös sivatag (1964) is.

A 60-as évek második felét jellemző "ellenkulturális" mozgalmak olyan irányadó filmjeit készítette el, mint a Nagyítás (1966) és a Zabriskie Point (1969). Szüntelen kísérletező kedvére jellemző, hogy 1980-ban elektronikus eszközökkel készítette el Az oberwaldi titok című filmjét, sőt még videoklipet is készített az olasz rocksztárnak, Gianna Nannininek. 1985-ben súlyos agyvérzést kapott, félig megbénult és többé nem tudott beszélni, ennek ellenére felépülése után ismét dolgozni kezdett: 1995-ben Wim Wenders német filmrendezővel közösen forgatták a Túl a felhőkön-t. Utoljára 2004-ben készített rövidfilmet Eros címmel.
  • A szakítás Bemutató 2003. október 4. Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió
    szerző

Linkek:




Vélemény:


2010. április 27. 21:55
Kevesen írtunk ide, eddig csak ketten. Pedig a mozgókép egyik legjelentősebb mesteréről van szó. S ezt most mindenféle sznobizmustól mentesen mondom. Szerintem Antonioni valóban igazi művész: olyan ember volt, aki valahogy középutat bírt fenntartani a rendkívül intellektuális és a könnyen befogadható filmek között. Művei (persze a maguk módján) rendkívül szórakoztatóak, megragadóak, átélhetőek, ugyanakkor nagyon bonyolult gondolatisággal és tartalommal vannak feltöltve. Pl. egyik kedvencem a Nagyítás, melyben a felszínen kapunk egy krimitörténetet, miközben tudat alatt is elemezteti velünk a mozgókép lényegét: tulajdonképpen fiktív történeteket látunk, melyek mögött, ha a valóságot akarjuk felkutatni, egyszerűen Semmit sem találunk. Illetve csak azt. Gyönyörű!

Szóval Antonioni az egyetlen olyan véleményem szerint, aki valóban képes volt megragadni a "hangot", amivel szólni tud az emberek felé. Fellinit is szeretem, de ő jóval távolabb áll tőlem kissé mindig "varietés" filmjeivel, illetve Pasolini alkotásait is nagyon bírom, de ő meg olykor túl "hisztérikus" számomra. Antonioni a tiszta tárgyala...

2009. április 2. 12:35
bár itt az ismertetőben nincsen feltüntetve, de a múltkor sikerült elcsípnem azt a Kínáról szóló dokumentumfilmjét, ami annak idején nagy port kavart ... 207 percen keresztül semmi mást nem látunk, csak a kínai embereket, ahogy élik mindennapjaikat, kommentár is csak nagy ritkán van a filmben ... nem mondom, h tetszett a film ... különösebben semmi mást nem csináltak tényleg, csak kimentek az utcára és felvettek mindent, amit láttak ... de azért mindenképpen érdekes megnézni , hogy hol tartott 1972 körül a kínai gazdaság, milyenek voltak az emberek ...

Összes hozzászólás