Személy

Moliere

író, szerző, forgatókönyvíró
Született: 1622. január 15. (Franciaország, Párizs)
Meghalt: 1673. február 17. (Franciaország, Párizs)
Egy párizsi kárpitos fia, akinek édesanyja korán meghalt, így a gyermek Poquelin Clermont nagyhírű jezsuita kollégiumába került, hogy iskoláit befejezhesse. Első munkái között tartják számon a Lucretius római filozófus által írt De Rerum Natura fordítását.
1642-ben Orléansban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják.
1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével megalapították első színtársulatukat, mely később csődbe ment. Ekkortól vette fel a Moliére nevet, mely egy kis dél-franciaországi falu neve volt. Ezt követően feleségével vándorszínésznek álltak, és tizennégy éven keresztül a Párizs környéki falvakat járták.
1658-ban érkezett Párizsba és patrónusa segítségével egyesült az egyik ismert párizsi olasz Commedia dell' arte társulattal.
1664-ben Versailles-ban bemutatták a Tartuffe-öt, amely óriási felháborodást keltett. A hírre, hogy a király felfüggeszti a képmutató egyházfiról szóló darab előadásait, Moliére megírta a Don Juant, melynek középpontjában egy ateista áll, aki vallásosnak mutatja magát, de Isten megbünteti őt. A király reakciója igen diplomatikus volt: mindkét előadást betiltotta, ugyanakkor biztosította a társulat és Moliére közvetlen kincstári támogatását. 1668-ban Plautus nyomán megírta az Amphitryont, melyben ugyanakkor egyértelmű utalásokkal szolgál a király titkos szerelmi viszonyaira. A közönség nem fogadta tetszéssel Dandin György, vagy a becsapott férj című művét, A fösvény azonban hatalmas sikert aratott. Moliére életének talán legismertebb momentuma az utolsó pillanat, amikor is a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte őt. Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el.

Hozzászólások

user11 2012 szept. 27. - 22:56:35
Na, jól beégetett a szövegszerkesztõ, kétszer is baromságot írtam a szerzõ neve helyett, lényeg: Moliére a neve, csak az é-n másik irányba dõl az ékezet. Elnézést mindenkitõl.
user11 2012 szept. 27. - 22:53:54
Neve helyesen: Molière , nem könnyû ilyen betût írni, de a franciáktól is elvárjuk, hogy ne Petofit írjanak. Eredeti neve: Jean-Baptiste Poquelin
Apja kárpitos, ez nem túl elõkelõ, de igazából udvari ember volt,gazdag, ezért is a szerzõ álneve, nem akart szégyent hozni a családra.
Nem véletlenül a legtöbbet játszott komédiaszerzõ, remek jellemeket alkot, ezeket nagyszerûen helyezi jellemzõ szituációkba, és bár általában elég egyszerû történeteket ír, a jelenetei nagyon hatásosak és végtelenül szellemesek. Igazi színészbarát alakokat talál ki, nagyon hálás játszani õket, nem véletlenül, õ maga is sokáig játszott színpadon. A képzelt beteg, vagy Jourdain úr vagy Harpagon, igazi színészi csemegék. És olyan nagyszerû dramaturgiával dolgozik, hogy szinte el sem lehet rontani mûveit, ezért hálás és sokat játszott szerzõ amatõr színpadon is. A remek komikum mellett egyes darabjai elég sötétek, mint a Don Juan vagy a Tartuffe.
Állítólag a nagy barát és támogató XIV.Lajos megkérdezte, mikor nem akarták a szerzõt megszentelt földbe eltemetni, hogy milyen mély a szentelt föld. És annál mélyebbre temettette. Felmerült, róla az is, hogy saját lányának szeretõje, mikor elcsábította Béjart asszony lányát.
Bulgakov írt róla remek regényt Molière úr élete, illetve színdarabot Képmutatók cselszövése címmel.