Színház

Amit a hegyen hallani

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színházrendező - fizikai színházi koreográfus osztálya egy zsámbéki kéthetes intenzív munka keretében foglalkozik Liszt Ferenccel. A feldolgozás három aspektusa: a magánszféra, a zeneiség és a film.

Magánszféra:
Liszt Ferenc élete szerelmektől tarka. Utazásain körülrajongták a nők, sosem volt egyedül. Marie d' Agoult, avagy írói álnevén Daniel Stern, a francia irodalom jeles női képviselője volt. Elhagyta jóval idősebb férjét, hogy összeálljon Liszttel. Három gyermekük született (közülük egyik Cosima, akinek második férje Wagner lett). Később Liszt egy táncosnő miatt elhagyta Marie-t, aki egy regényben hozta nyilvánosságra Liszttel való kapcsolatának minden részletét, ennek címe: Nelida. Továbbá bőséges anyaggal szolgálhat, a grófné Boldog és boldogtalan éveim Liszt Ferenccel címet viselő emlékirata. Az emlékiratok mellett fontos adalékokkal szolgálnak Lisztnek a művészek helyzetéről, Chopinről, a cigányzenéről szóló írásai is. Mindezek alapján az előadásban, zongoraműveit felhasználva performansz-szerűen megidéződik alakja (a fizikai színház sajátosságait felhasználva) szöveggel és mozgással is, a helyszín különös sajátosságait is követve.

Zene :
Liszt Ferencnek Weimar előtt egyáltalán nem volt hangszerelési gyakorlata. Weimarban azonban egy zenekar élére került, ahol már szabadon kísérletezhetett a hangszereléssel, a zenekari hangzás alakításával. Itt született meg első szimfonikus költeménye, az Amit a hegyen hallani (eredeti címe- Ce qu'on entend sur la montagne), amit Victor Hugo azonos című verse ihletett. A versben Hugo a természet szeretetéről vall, az örök létezés szimbólumaként tekint rá. A mű a természet és az emberi lét párhuzamáról és ellentétéről szól. Az előadás létrehozói a zenét és a verset akarják egymás mellé illeszteni, az egységüket, különbségüket boncolgatni. A zenemű programját Liszt így fogalmazta meg: "A költő két hangot hall: az egyik mérhetetlen pompával zengi az Úr dicséretét - a másik tompa, telve fájdalommal, sírással és átkozódással. Egyiket a természet mondta ki, a másikat az emberiség! A két hang addig küzd egymással, keresztezi egymást és olvad egybe, míg végül mindkettő áhítatos szemlélődésben oldódik fel és cseng ki."

Film:
A munka harmadik formájához Watlatka Ágnesnek a közelmúltban megjelent Séták Liszt Ferenccel című könyve jelenti az alapot. A költőnő bemutatja azokat a helyszíneket, ahol Liszt Ferenc megfordult. Egyszerre ismertet meg Budapesttel és Liszt életének egy-egy epizódjával. A zsámbéki munka során egy olyan rövidfilm is készül, amely Watlatka ötletéből kiindulva Liszt Ferenc zsámbéki sétáját mutatja be. Fiktív séta a természetben, Liszt szemével figyelve a természetben lezajló változásokat.

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

7/10
FElepHánt 2011 szept. 06. - 18:40:22 7/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

AMIT A HEGYEN HALLANI SZFE Horváth Csaba Osztály Zsámbéki Bázis
A tavaszi táncmesterség vizsgán már magasra értékeltük a Némajáték II-t, itt, a nagyra nõtt godot-i fácska alatt, az este tücsökzenéjében még beckettibb atmoszféra teremtõdik. Rejtély marad a Liszt Ferenchez fûzõ kapcsolat, viszont vitán felül a hegyen halljuk a fehér eleganciában pompázó Tüske, Widder Kristóf gordonka-játékát. "Olga Lisztre vár" jelzi Simányi Zsuzsanna jelenetének címe, jó a koncepció és a rendezés is, a szerelmi piruettektõl az õrültség káoszába tartó helyzetkép realizálásához azonban kevés a színészi kapacitás, - elfogadható mentség, hogy a darab bemutatását Táborosi Margaréta hõsies beugrása tette lehetõvé. A másik Beckett Némajáték-ban helyet cserélt elõadó és rendezõ: az extrém gesztusvilágú Soós Attila a "külsõ szem", míg bravúros pantomim-színészként Hegymegi Máté remekel: gigászi küzdelmet folytat egy pohár vízért, kúszva-mászva, végül sámlikkal bénított lábakkal vergõdik a sziszifuszi hiábavalóságban. Horváth
Csaba "fizikai színházi rendezõ-koreográfus" tanítványainak sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az utóbbi ifjú mûvész a címadó opuszban mint koreográfus felel meg a Liszt Ferenc-téma kihívásának. A szimfonikus költemény hangjaira a zeneköltõ két énje csap össze, Pallag Márton kétkedõ cinizmussal perlekedik, Widder Kristóf, deklamációban, mozgásban egyaránt kiemelkedõen, mélyen átélt hozsannával dicsõíti istenét. A rakéta-hangár bejáratát rejtõ beton-szurdok atmoszférájában nagyszerûen érvényesülnek
a szövegek és a testbeszéd, a zene és a térbeli alakzatok párhuzamai és ellenpontjai.
Soós Attila, aki már az Ódry pincében bemutatott darabjában, Rókák szigeté-ben megmutatta szerzõi-rendezõi oroszlánkörmeit, Witkacy ihletésére ötrészes abszurddal rukkol ki, melyet a teljes szereplõgárda maximális odaadással, ellenállhatatlan lendülettel ad elõ. A szebb fiatal férfi: Zsíros Linda, ugyanez nõben: Nagy Norbert, Varga Krisztina, a vak tyúk, vagy az elképesztõen groteszk "kis K., az alvó zseni: Gyöngy Zsuzsa, markánsan rajzolt figurákkal realizálja a kafkai epizódokat.
A kamasz Liszt Ferenchez tér vissza Widder Kristóf munkája, a csodagyerek egyre kiábrándultabban lengeti frakkjának szárnyait az ünneplõ káposztafejek elõtt, delejes ujjaival majdhogynem a hátát vakarja inkább a billentyûk helyett. Horkay Barnabás sugárzó mosollyal ajánlgatja magnóba zárt zenéjét, majd könnyed tánclépésekkel tör ki a komolykodó fellépések ketrecébõl.
Jó ürügy a Liszt-év, de a sokoldalú színiegyetemista koreográfusoknak sikerült megmutatni, mennyire jól játszanak a szavak, a gesztusok, a merész elképzelések húrjain.