Színház

Bányavirág

dráma, magyar, 2013.

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

A Bányavirág egy drámatrilógia első része. A trilógia további részei: Bányavakság, valamint Bányavíz.

A bányavirág, más néven hegyikristály, a bányák falain, üregeiben, hasadékaiban különféle nagyságokban előforduló színtelen, legtöbbször átlátszó kvarckristály. Az erdélyi bányászfalvakban a bányák kényszerű bezárása miatt megnőtt a munkanélküliség. A mélyszegénység és kilátástalanság sok férfit kerget az öngyilkosságba vagy az alkoholizmusba. De mégis, az élet makacsul felüti a fejét. Vajda Iván, a darab főszereplője a bánya bezárása óta munkanélküli. Haldokló apjával él együtt, két éve gondozza kényszerűségből és tűri parancsolgatását. A ház gyakori vendége a csehovi orvosfigura, Csillag Mihály, aki biztosabb kézzel markolja a pálinkásüveget, mint a sztetoszkópot.
A városból érkezett Ilonka, Iván féltestvére, errefele rég nem látott energiát és életörömet csempész a ház életébe. Jöttétől az itteniek furcsa módon összezavarodnak, a kapcsolatok még zűrzavarosabbá válnak. Kérdés, hogy képes-e javítani olyasvalaki egy kis közösség sorsán, aki tele van életigenléssel, szerelemmel? Van-e kitörési lehetőség, vagy a problémák megoldására marad a kötél, ami nehéz örökségként száll nemzedékről nemzedékre?

Székely Csaba fekete humorral átszőtt drámáját a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös produkcióként tűzte elsőként műsorra, az ő budapesti vendégjátékuk után kérte fel a Nemzeti Színház Sebestyén Abát, az ősbemutatót jegyző fiatal rendezőt, hogy ezúttal a Nemzeti Színház színészeivel állítsa színpadra a művet.

Székely Csaba egy fiatal erdélyi írógeneráció üstököse, aki születésénél, neveltetésénél fogva magában hordozza Erdély szellemiségét, mégis kritikus szemmel tudja szemlélni környezetét. Szereplői felett nem ítélkezik, végtelen szeretettel formálja meg őket és tehetetlen aggódással szemléli vergődésüket.

A marosvásárhelyi előadás a 2011/2012-es évadban elnyerte a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadásnak járó fődíját. A Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatán 2012-ben első díjat nyert. Nemrégiben Székely Csaba a BBC Audio Drama Awards versenyében a legjobb szövegkönyv kategóriájában nyert díjat Ízlik a banán, elvtársak? című rádiójátékáért, melyet 2009-ben már díjaztak, szintén a BBC által meghirdetett nemzetközi rádiójáték pályázaton.

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2013. március 23., Nemzeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

8/10
doktormacko1 2015 nov. 21. - 12:08:30 8/10
8 / 10 Vigjáték a drámában , dráma a vígjátékban. Az elõadást számomra a két fõszereplõ játéka teszi emlékezetssé. Nagyot alakitottak. Lehet nem szeretni Stohl andrást , de el kell ismerni , hogy nagy színész.
Edmond Dantes 2014 okt. 16. - 17:44:11
NSz j e l e n l e g i produkciói között n e m szerepel: http://www.nemzetiszinhaz.hu/eloadasok
Játékszín honlapján ott áll: Eredeti bemutató: 2013. március 23. Nemzeti Színház
http://www.jatekszin.hu/eloadasok/szekely-csaba-banyavirag
port pedig "úgy hagyta"=A Nemzeti Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös elõadása.
NSz talán átadta a játszási jogokat Játékszínnek, de attól ez még "a" Nemzeti Színház produkciója (tulajdona?) volt esetleg maradt.
Mi a baj? Nem idegen tollak, legfeljebb port nem javította ki, de lehet h így helytálló, ahogy most is van.
FElepHánt 2014 okt. 16. - 15:07:31
De hiszen ez a RÉGI NEMZETI, az Alföldi-s elõadása!!! Milyen alapon szerepel a mostaninál?!? Idegen tollakkal,ékeskedünk, jobb híján...
Edmond Dantes 2014 ápr. 22. - 10:44:30
Én lennék az elsõ hsz? Tán az utolsó is? Pedig ütõs cucc ám ez, néha a kelleténél ütõsebb is. Kalandos úton jutott ide Marosvásárhelyrõl, POSZT-nagydíjon és Alföldi, már "átszabásra váró" Nemzeti Színházán keresztül a Teréz-körútra, ahol a Játékszín fogadta be-vette át. Az Alföldi-Nemzeti régi törzsközönsége azért itt is megtalálja és honorálja a produkciót. Mintha a néhai Teréz-körúti Színpad majd Kamara Varieté szelleme jelenne meg-kisértene a játékidõ utolsó negyedében, amikor a darab jórészt harsány farce-ba, részeges-(tragi)komikus bohózatba megy át (fullad?) A "túlspilázott" jelenet számomra szinte agyonnyomja az elõzõ másfél órát, ami szintén nem nélkülözte az pálinka "mámorát" (és hatásait...): akaratlanul vagy szándékoltan, kabarétréfák térdcsapkodós hangulatát önti a nézõk és az elõzõ másfél óra súlyos, tabudöntögetõ témákat feszegetõ cselekménye, dialógusai nyakába, túlrendezetten, túl groteszken, túl abszurdan. Kár, mert a mû nagy része éles, hangsúlyos, ezáltal jelentõs és valósnak tetszõ kontrasztot mutat föl az itthoni mainstream Erdély-Székelyföld ábrázolással szemben, ami a finálébeli tévébejátszásban is hangsúlyosan fölvillan. A Nemzetis években összeszokott öt szereplõbõl természetesen kiemelkedik a két fõalak: Stohl András doktora, aki ismét teljesen a helyén van és László Zsolt állását és reményeit vesztett bányásza, aki a talán nem egészen neki való szerepben is remekelni tud, szólóiban és a duókban egyaránt.