Színház

A tévedések komédiája

színmű, 1 felvonás, 2008.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Aki nem hiszi, járjon utána... Ha tud... Látjuk, amit látunk, de vajon tudjuk-e, amit tudunk? Mint tudjuk, a színjáték tükröt tart "mintegy a természetnek". Látni azonban azt látjuk, mivel "színház az egész világ", hogy a tükör önmagát tükrözi. Tessék színt vallani: van ilyen? Két ikerpár, ugyanott, ugyanúgy öltözve - elvárhatja Shakespeare, hogy ezt komolyan vegyük? Dehogy várja, az volna csak a komikus! A komédia maga az áttekinthető, nyílt titok; magától értetődik, mint a tündérmese, és fantasztikus, mint a kétszerkettő. Ut mathematica poesis: éppannyira mesterséges, mint amennyire természetes. Egyszóval: művészet. Művi konstrukció? Hát persze, hiszen színmű.
(...) Vegyük úgy; hogy álmodtuk az egészet. Azt álmodtuk, hogy két ember voltunk, és játszottunk egymással. Shakespeare képzelete metaforákkal játszik, életet-halált, jövőt és múltat egymásba tükröz. A két Antipholus egy órában jött a világra, megis, mintha évek választanák el őket. Egy világ: az egyik házas, a másik legényember. Most átvakációznak egymás világába: a férj újraélheti a múltját, amikor még felelőtlenül randalírozhatott; a vőlegény körülnézhet a jövőjében, ahol a kötelmek aranyláncok. Vonzza és riasztja őket a tapasztalat, amelynek két felében együtt van a leendő shakespeare-i vígjátéktéma, a felnövés, a beilleszkédés, a nevelődés "regénye".
Ilyesformán érzett talán Shakespeare is, aki a két emberben voltaképp egy embert mintázott meg, saját magát. Művészetének különleges sajátsága, hogy lírát tud rejteni a bohózatba; mélyen, szinte észrevehetetlenül. De azért ott van, a pszichiáter kianalizálhatná. A költő huszonhat éves, már mögötte az ifjúság, de még előtte-az élet; külön él a feleségétől, de mégsem szabadon; nyomorban hagyott apát és családot, de csak azért, hogy majd kihúzza őket a bajból... Folytassam? Vidéki fiú, de már kiismeri magát Londonban, szorongással és rajongással veti bele magát a forgatagba; még nincs egzisztenciája, de van mestersége. Igen a démoni-tündéri varázs összefoglaló metaforája: a színház. A színház; mely egyformán jelmezbe bújtathat akárkit, s ezzel leránthat róla mindent, ami személyes, mintha csupaszra vetkőztetné; a színház, ahol mindenki szerepet játszik, előre betanultan vagy improvizálva, olykor a magáét, máskor beugrással a másét... Aegeon és fiai a színészsors viszontagságait élik át a színpadon, anélkül hogy tudnák. Shakespeare a Tévedések vígjátéka-ban felfedezte magának a színházat, s ezzel jó előre majdnem mindent megtudott az életről; talán többet is, mint amennyit tudomásul vehetett. (Géher István)

A(z) Diósgyőri Várszínház előadása

Bemutató időpontja:

2008. május 16., Diósgyőri Várszínház

Stáblista:

Szereplők

Szolinusz (Efezus hercege)
Égeon (szirakúzai kereskedő)
Efezusi Antifólusz (Szirakúzai Antifólusz, ikrek, Égeon és Emília fiai)
Efezusi Drómió (Szirakúzai Drómió, ikrek, a két Antifólusz inasai)
Baltazár (üzletember)
Angelo (ötvös)
Egy kereskedő (Szirakúzai Antifólusz üzlettársa)
Dr. Lecsípközi (ördögűző iskolamester)
Emília (Égeon neje, apácafőnöknő)
Adriána (Efezusi Antifólusz neje)
Luciána (a húga)
Luca (Adriána termetes szobalánya)
Eltévedt hattyúk (apácafélék)

Alkotók

Hozzászólások