Egyik változata sem arról szól, hogy a legembertelenebb emberi foglalatosságnak, a háborúnak is vannak oldottabb, derűsebb, mulatságosabb pillanatai, vagy olyan vonásai, melyeket - az egész háború komor drámaiságának enyhítése nélkül - ki lehet csúfolni. Nem, ellenkezőleg, épp az egész háború a fő téma, a gúny és önirónia céltáblája?
Főhőse változatlanul a tizedes. Az a típusú, talpraesett, természetes eszét használó, bajban is találékony figura, akinek változatos és gazdag ötlet - kelléktára van hozzá, hogy magatartását, eszközeit, mondókáját mindig a körülményekhez igazítsa: céljától azonban, hogy megússza a háborút, és a gyámoltalanabbaknak is segítsen megúszni, soha semmilyen körülmények között nem tér el.
A visszavonuló magyar hadsereget, vele az országot, nemcsak a szovjet katonák érték utol. Mindenekfelett az idő. A kor? mely végre egyenes választ kért erre a kérdésre, hogy a túlságosan régimódi szerkezetű magyar világ, az első évezred után mi módon maradhat meg tovább. A dráma drámai hangszerelésben teszi fel a korkérdéseit. A szatíra, az irónia, a csipkelődés, csúfolódás, a groteszk humor hangszerelésében. Ettől azonban a kérdések csupán mulatságossá válnak, de nem könnyebbé s főként nem felelőtlenebbé."
Dobozy Imre
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások