aréna (lat. 'homok'): az ókori római amphiteátrum kör v. ellipszis alakú küzdőtere, később a cirkusz porondja
A homok - az örök időmérő - körbekeríti életed... lapátolod a múltat, végigcsorog testeden a jelen. És a jövő? Maszkjai mögött üresség gomolyog. Félsz... a szíved egy halálraítélt hős, a gladiátor - ha győz, ölni fog, ha veszít, pusztul a remény is. A test repedésein szivárog a bűn, mozdulatlanná dermed a jajkiáltás. Kiűzettünk. Fogadj vissza álmaidba...
"Az Arénát álomszerű, emlékezetes képek nyitják: egymásba gabalyodó testek lassú körforgása, elmosódó testkontúrok, belső ritmusú, áradó mozdulatok szövevénye. Lassan bemozduló, rebbenő árnyak játéka. Nincs történet, nincs didaktikus tanulság, nincs színházasdi sem, az Aréna makacsul táncközpontú és "megúszhatatlan"; szinte kizárólag a táncosok maximális testi-lelki koncentrációt igénylő jelenlétén áll vagy bukik. A díszlet, melyet Duda Éva alakított ki, egyszerű és funkcionális, de a koreográfus igazán hatásosan használja a szinte üres színpadot." (Tóth Ágnes Veronika, Kultúra.hu)
"Az Aréna: eltűnt-letűnt kor lenyomata (aranykor!); csalfa nosztalgia nélkül. Akár egy lélektelen, zsivajtól hangos metrómegállóba helyezett régészeti lelet. Fájdalmas, igaz és valószerűtlen." (Horeczky Krisztina, Népszabadság)
A(z) Közép-Európa Táncszínház előadása
Hozzászólások