Ármány és szerelem
dráma 2 részben
|
A
MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ előadása Író: Friedrich Schiller Fordító: Vas István Rendező: Korognai Károly Színész: Von Walter, az első miniszter egy német fejedelem udvarában - Szatmári György Ferdinánd, a fia, őrnagy - Chajnóczki Balázs Von Kalb, udvarnagy - Baj László Lady Milford, a fejedelem kegyencnője - Szirbik Bernadett Wurm, a miniszter magántitkára - Harsányi Attila Miller, a muzsikus, városi zenész - Bősze György Millerné - Kerekes Valéria Lujza, a leányuk - Fabók Mariann Sophie, a lady komornája - Simonfi Adrienn Díszlettervező: Bozóki Mara Jelmeztervező: Bozóki Mara Munkatárs: Szobonya Ferdinánd Ügyelő: Lichtenstein Pál Súgó: Balázs Éva Rendezőasszisztens: Gribovszki Pál Von Walter miniszternek fia, Ferdinánd beleszeret a szép, ám polgári származású Lujza Millerbe. A lány apja nem nézi jó szemmel az előkelő fiú udvarlását, ő lányát Wurmnak, a herceg titkárnak szánja. A lány azonban szintén Ferdinándot szereti, ezért Wurm alattomos módszerekkel próbálja főúri vetélytársát kiütni a nyeregből. Közben a miniszter is tudomást szerez a szerelmesekről, és megzsarolja Lujzát: ha nem mond le Ferdinándról, felségárulás vádjával kivégezteti a lány szüleit. A terv sikerül, Ferdinánd elkeseredetten Lujzáékhoz rohan, ahol egy pohár citromos vizet kér. A vízbe mérget tesz, de mielőtt inna belőle, Lujzát is megkínálja. Az 1784-es Ármány és szerelem a német drámairodalom egyik legismertebb műve, és Schiller egyetlen olyan drámája, amelynek tárgyát saját korából merítette. A művet 1795-ben játszották először magyar nyelven a Kelemen László Társulat tolmácsolásában. Azóta számos nagy sikerű előadást megélt itthon és szerte a világon, ez a mű szolgált alapul Giuseppe Verdi Luisa Miller című operájához is.
|
|
| Galéria
|
