A tortaműhely ötlete öt évvel ezelőtt vetődött fel Pixie-ben, amikor még csak az amatőr cukrászkodással és a tortadíszítéssel kacérkodott. A "jépatorta van" blog is afféle naplóként indult. A 2009-es bejegyzéseken jól látható, hogy akkor még erősen amatőr szinten művelte a sütidekorálást.
Hogy honnan jött a tortadíszítés, mint ötlet? Pixie (Németh Polly) elmeséli karriertörténetét.
Egy nap teljesen véletlenül a kezembe akadt egy fondant recept. Gondoltam kipróbálom, ám nem lett valami jó, így elkezdtem böngészni a neten, hátha találok használhatóbbat. Így aztán arra lettem figyelmes, hogy Amerikában egész iparág épül a tortakészítésre és kiváló oktató videókat is fel lehet lelni a témában. Igyekeztem előbb elméletben kiművelni magam, majd nekiláttam az otthoni kísérletezésnek.
A blog napló jellegét a mai napig megőrizte, mert nem is tanító célzattal hozom össze a bejegyzéseimet, inkább egy-egy torta, vagy desszert elkészítés közben fellépő akadályokat és váratlan helyzeteket próbálok elmagyarázni, tanáccsal szolgálni, mások okulására.
Ahogy haladtam előre ebben az autodidakta tanulási folyamatban, egyszer csak azt vettem észre, hogy kísérletezgetés közben saját receptek is születnek. Jellemzően meglévő forrás nélkül "kotyvasztottam", és ezeket a produktumokat lejegyzeteltem, amelyekből helyenként egészen jó végeredmény született.
Persze utólag, miután "kiművelődtem" a témában, már tovább lehetett fejleszteni ezeket a kezdeményeket, tipikusan így születtek azok a tortareceptek is, amelyeket ma is - immáron hivatásos cukrászként – használok.
A blognak köszönhető, hogy igazi cukrász lettem. A tortadekorálásban való fejlődésem és a blog nyilvánossá tétele után egyre több pozitív visszajelzést kaptam, majd egy idő után már konkrét tortamegrendeléseket is, ami rendkívül hízelgő, ha azt gondolják az érdeklődők, hogy egy létező cukrászda weboldalát böngészik éppen.
Miután ez volt az első olyan kézműves hobbi, amely művelése közben a kezdeti lelkesedésem nem fulladt ki, hanem csak még nagyobb lelkesedésbe váltott, úgy döntöttem, hogy elvégzek egy cukrásztanfolyamot, hogy új hivatásként űzhessem a mesterséget. A bloghoz használt művésznév lassan becenévvé lépett elő, így praktikusnak tűnt, hogy a vállalkozáshoz is ezt használjam.
Kezdetektől fogva az volt az elképzelésem, hogy ne csak új technikákat próbálgassak, hanem egyedi stílust alakítsak ki. Az egyediségre való törekvés jellemzően megnehezíti a munkámat, de egyben kihívást is jelent. A tortatervezésnél leginkább színek, hangulatok, témák inspirálnak és igyekszem kerülni, hogy egy-egy torta más cukrászati termékekre hasonlítson. Mivel többnyire cukormasszával, vagy marcipánnal burkolt tortákról beszélünk, ennek meg is van a lehetősége, ámbár ennek bizonyos mértékig gátat szab, hogy a külcsín - elveim szerint - nem mehet a belbecs rovására.
Ezt a vonalat igen nehéz itthon követni, miután a köztudatban a tévéműsoroknak köszönhetően az él, hogy külföldön bármiből lehet tortát csinálni, nem árt, ha zenél és világítson is, ha lehet. Sokan elfelejtik, hogy a magyar, illetve európai ízlés szereti, ha vannak ízek és textúrák a tortában, nem egy darab piskótát kívánunk enni lekvárral, vagy cukros vajjal.
Ami a fejlődési lehetőségeket illeti - szintén ezen elvek mentén haladva - szeretném magam továbbképezni és ugyanakkor megtalálni azt a célközönséget, aki fogékony a különleges megoldásokra és igényes ehető ajándékra vágyik.
Senki ne adja fel az álmait. Bárki lehet cukrász, készíthet tortacsodákat, ellenállhatatlan finomságokat. Olvassátok Pixie blogját, tanuljatok tőle. Vegyetek részt workshopjain, kövessétek őt a világhálón!
