Önkéntes véradás

Ha sosem láthatod a napfelkeltét, ha egy szem sült krumplitól sugárban hánysz vért és látod megöregedni, majd meghalni a barátaidat, akkor tudod, hogy szívás vámpírnak lenni. Persze ott van az örök élet és a repülés meg minden, de mindent összevetve, szóval döntse el mindeni, megéri-e vérszívónak állni, és most kapunk ehhez némi igaznak tűnő háttér információt is.

Új-Zéland setét oldala

Új-Zéland a kivi madarak, a menő maori törzsi tetoválások és a horror-vígjátékok hazája. Az egész nyilván Peter Jacksonnal kezdődött, ki mással? Mert a Gyűrűk ura és a Hobbit-rilógia mestere kissé beteges vígjátékokkal és rémes speciális effektusokkal indította karrierjét szülőhazájában: az 1987-es Izlésficam adta meg az alaphangot a nagyfejű, emberhúst zabáló űrlényekkel, de a nagy kedvenc a Hullajó a fertőző szumátrai patkánymajommal és a rémes anyukával 1992-ból, és bár Amerikában játszódott, a Törjön ki a frászt (1996) is Új-Zélandon forgatták, Aztán jöttek az új rendezők, meg véresen bukolikus A bárányok harapnak (2006), mint szörnyfilm paródia, és a Friss hús (2012) című kannibál-komédia, most pedig itt vannak a szigetország elfuserált vámpírjai. Minden alműfaj lefedve, és nem, talán nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha kijelentjük, hogy arrafelé igencsak vonzódnak a morbiditáshoz, és hogy az új-zélandi humor igen sötét árnyalatokkal rendelkezik, viszont valamivel kifinomultabb, mint jóval vaskosabb rokona, az ausztrál humor. A Hétköznapi vámpírok nem marad el a „nagy elődöktől”, de nem is haladja meg azok kedvesen infantilis stílusát, mondanivalóját és barátságosan alacsony költségvetésű esztétikáját – ami nem is olyan nagy baj.

Albérlőtársak

Wellingtonban, Új-Zéland inkább kisvárosnak ható fővárosában egy sötét, de korántsem eldugott házikóban együtt él négy vámpír, ami ugyebár adja a vicces helyzetek sorát, hiszen nem elég, hogy mindegyik más vérmérsékletű – ez nem akart szóvicc lenni, de mégis az lett -, mindegyikük más korból származik, és másként vesz részt a házimunkában. Viago (379) kedves, de feszengő típus, Vladislav (862) kicsit extrém, de már enyhén életunt, Deacon (183) amolyan lázadó típus, némi náci múlttal, Petyr (8000) pedig olyan, mint egy kövület, mert már annyira öreg. Ők valamiért úgy döntöttek, hogy beengednek egy filmstábot pár hónappal a közelgő Szentségtelen Maszkabál előtt – sosem derül ki, mi vette rá erre őket -, így bepillantást kapunk hétköznapi életük megannyi furcsa részletébe. Megtudjuk, milyen nehéz vámpírként bulizni menni, hiszen nem látod a tükörképed, így azt sem tudod, hogy nézel ki, ráadásul csak olyan szórakozóhelyre mehetsz, ahová be is hívnak, és így tovább. Aztán egy félresikerült vacsora után új taggal bővül a társaság, aki később magával hozza egy ember barátját is, és innen aztán minden elég komplikálttá válik, mert megjelenik egy vámpírvadász és egy rakás vérfarkas is. 

Nem is igazi!

Az ál-dokumentumfilm roppant szórakozató műfaj, és a Hétköznapi vámpírok sokat kölcsönöz a műfaj nagy klasszikusától, az éjfekete humorú belga Veled is megtörténhettől, bár olyan messzire nem merészkedik, sőt, a kitalált filmstábbal sem kezd sokat, de remek alkalmat biztosít minden szereplőnek, hogy folyton kibeszéljenek az adott szituációból. Mivel minden főhős tényleg elbaltázott karakter – általában inkább kiégett alkoholistának tűnnek, mint a többi vámpírfilm erős/szexi/vad és/vagy mélabús elátkozott figuráinak – ez a kibeszélés remekül működik, mert minden mondatukkal tovább rombolják a mostanában igencsak elkoptatott mítoszt. Az idei Titanic Filmfesztivál közönségkedvence természetesen attól roppant szórakoztató, mert a Jemaine Clement és Taika Waititi író-rendező-főszereplő páros – Clement Vladot, a maori származású Waititi pedig Viagót játssza - szinte mindenben szembemegy a műfaj szabályaival, és lássuk be, van is mit kifigurázni.  Mert a vámpírok tényleg bénák – gondoljunk csak Tom Cruise-ra az Interjú a vámpírralból vagy Robert Pattinsonra bármelyik Alkonyat-filmből.

Kinek ajánljuk?
- Aki már unta a magukat komolyan vevő vámpírfilmeket.
- Aki Új-Zéland másik oldalát is szeretné látni.
- Aki önfeledt, de kicsit gonosz vígjátékra vágyik.

Kinek nem?
- Aki már veszítette el hozzátartozóját vámpírtámadás során.

8/10