Lehet esélye egy különös bolygón élő, francia gyártású, őzikeszemű erdei faunnak az ezen a nyáron mindent vivő Minyonok ellen a mozikban? Egy egész kicsi biztosan, el is mondjuk, miért.
Az nem is rendes szülő, aki ezen a nyáron nem viszi el a gyerekét a Minyonokat megnézni a moziban, majd nem nekik minyonos táskát, sapkát, pólót és kulcstartót, gondolhatnánk, hiszen a kedves és harsány film, amelynek már két Gru-mese és egy masszív marketingkampány is megágyazott, tényleg remekül szerepel. A nyárra azonban több gyerekfilm is jutott, és ezek közül a francia Münó, a holdbéli manó lehet egyedül a riválisa a kicsi sárga izéknek, igaz, nem a jegybevétel hanem a minőség és mondanivaló tekintetében.
Lássuk a két filmet összehasonlításban: mindkettő 12-es korhatár besorolást kapott, de ezt a legtöbb mozi nem veszi túl komolyan, a Minyonok egyszerű, vicces és közönségbarát, a viszont Münő nagyívű, bonyolult mese egy kitalált világban. Egy távoli bolygón járunk, ahol a Nap és a Hold működését különleges, nagyrabecsült őrzők felügyelik, ám egy nap egy legkevésbé sem hősies őrzőt választanak a Hold mellé – a címbéli apró, esetlen, még magában sem bízó Münót, aki ügyetlenségében elveszíti a gondjára bízott égitestet, ám a Napnak is lába kél. Mindezt egy olyan (képi) világban képzeljük el, amely gyerekkorunk rajzfilmjeire és mesekönyveire emlékeztet, de megidézi a legrégebbi regéket és mítoszokat – igaz, az itt élő lényekről kétségtelenül eszünkbe juthat James Cameron Avatarja is.
A Münó alig 18 millió euróból készült – összehasonlításként a Minyonok becsült költségvetése 74 millió dollár volt, és már az első hétvégén több mint 115 milliót csinált -, ám ne csak a számokat nézzük. A francia film viszonylag ismeretlen rendezői, Benoit Philippon és Alexandre Heboyan, illetve a gyártó stúdió, a Mikros Image mögött ugyanis nagyon komoly és tapasztalt szakértői gárda áll, akik ott voltak szinte minden nagy hollywoodi animációs siker mögött. Maga Heboyan is dolgozott a Kung Fu Pandán és a Szörnyek az űrlények ellen-en, míg a szereplőket a DreamWorks veterán designere, Nico Marlet (Kung Fu Panda, Így neveld a sárkányodat) alkotta meg, az art direktor Aurélien Predal (A Madagaszkár pingvinjei, A párizsi mumus) volt, Az animációt Sebastien Bruneau (‘Hotel Transylvania) felügyelte, a karakterek mozgatását Hidekata Yosumi (Aranyhaj és a nagy gubanc, Rontó Ralph’) intézte, a storyboardot pedig David Berthier rajzolta, aki a Grún is dolgozott, van tehát a két film között konkrét kapocs. A Münó nem is elsősorban a francia animációs hagyományokra támaszkodik, hanem vegyíti a Disney hagyományos családi filmes történetmesélést Studio Ghibli és Hayao Miyazaki elvarázsolt világának mítoszépítésével – és a japán mesternek komoly rajongótábora van szerte a világon. Talán ezért lehet, hogy érdekes módon a mérvadó Imdb filmes oldalon a Minyonok csak 6.7-es pontszámot szedett össze, a Münó pedig 7.3-at, tehát aki igényesebb, eredetibb és egyedibb szórakozásra vágyik gyerekei számára, lehet, hogy inkább a Münóban találja meg.
Egy kis érdekesség: Münó karakterét a rendezők Bambi és a Pókember összegyúrásával alkották meg. Komolyan!
