Bear Grylls vagy Ed Stafford a menőbb?

Kezdetben vala Bear Grylls – ami persze részben igaz csak, hiszen Grylls előtt is voltak már tévés túlélők, például Les Stroud és Ray Mears. Az ő műsoraik színvonalasabbak ugyan, de inkább az ismeretterjesztő kategóriába tartoznak, míg az egykori SAS-katona hozta meg a nagy népszerűséget e műfaj reality változatának.

Ez persze azt is jelentette a tévécsatornáknak, hogy Grylls-t túl kell licitálni, hiszen nem lehet folyamatosan ugyanazt a formátumot ismételgetni – egy fickó egy késsel és egy kulaccsal kimenekül a vadonból –, így hát egyre keményebb próbatételek elé állították a bevállalós szereplőket. Ehhez jött még hozzá a Bear Grylls-reality botránya, vagyis hogy nem is a túlélőmester készíti a kunyhókat, tutajokat, és hogy szállodában alszik, rendes ételt eszik, magyarán: itt 99% volt a show, és csak 1% a túlélés. Pedig mennyivel szórakoztatóbb is az, ha tényleg szétszívatják a szereplőket – csaphattak homlokukra ekkor a producerek.

Úgyhogy a Túlélés törvényeit számos reality követte, és ezen a héten a legjobbak közül kettő is megtekinthető. A Gyalogszerrel az Amazonas mentén és az Önkéntes számkivetett főhőse Ed Stafford, szintén egykori brit katona. Hülye dolog Grylls-t és Staffordot összehasonlítani, hiszen maga Stafford is azt nyilatkozta, hogy Grylls valódi, kemény túlélőhelyzetekben is megállná a helyét, de mégis: Stafford műsoraiból sokkal többet tanulhatunk, sokkal szélesebb ablakot nyit a világra. Hitelessége miatt izgalmasabb is, hiszen nem az esti Wellington bélszín a tét, hanem a főszereplő egészsége és élete.

Az Önkéntes számkivetett a világ körül most futó szériáiban Staffordot a világ különböző tájain rakják ki (éppúgy, ahogy Grylls-t), csakhogy kés nélkül, ruha nélkül, stáb nélkül. A kis kézikamerákat ő maga használja, valamint van nála egy elsősegély készlet és egy műholdas telefon végszükség esetére. A műsor nem azért izgalmas, mert Stafford egy szál semmit himbál az erdőben és szőrös mellkassal ordít a páviánokra. Inkább azért, mert nincsenek benne azok az agyament, mesebeli, csáknorissz baromságok, amik a Grylls-műsorokat jellemzik. Reális képet alkothatunk egy-egy vidék valódi arcáról, és hogy milyen lehetett béna kis Homo erectusként rohangálni a fenevadak között. A túlélő praktikákat is nyugodtan elleshetjük ebből a műsorból, a valóságban is működni fognak. Nem azt mondom, hogy itt nincsenek sunyulások, kérdőjelként innen-onnan kilógó lólábak – na de a klasszik Bear Grylls szériák sem azért voltak gagyik, mert nem halt szomjhalált minden adásban a főhős, és mert (le se merem írni!) szállodában aludt. (Hanem azért, mert semmi értelmeset nem lehetett belőle tanulni.)
Még valami miatt szeretem még nagyon ezt a sorozatot: csodásan átjön belőle az, hogy a természet a kegyetlensége ellenére milyen harmonikus és megnyugtató, és Stafford mennyire bele tud simulni.

Az egyszálsemmis Önkéntes számkivetett a világ körül előtt készült Ed Stafford egy másik remek sorozata, amely szintén nézhető a héten. A Gyalogszerrel az Amazonas mentén nemcsak fizikailag, mentálisan, de tévés szempontból is nagy kihívás volt, hiszen Staffordnak kellett végig forgatnia egyedül. A „végig” ez esetben másfél évnyi dzsungeltúrát jelentett. Ez sajnos meg is látszik a sorozaton, vagyis a két epizódon, de még így is lebilincselő és mindenképpen megnézendő az eredmény. Ed a perui tengerparttól indul fel az Amazonas forrásához, majd rázósabbnál rózósabb környékeken, pokoli időjárásban és néha éhezve-szomjazva halad végig az irgalmatlan túrán. A gyaloglás annyira nem volt kamu, hogy be is került a Guiness rekordok könyvébe, és ő volt az első, aki ezt ilyen formában megtette.