A francia kapcsolat

A kilencedik Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon ismét erős lesz a francia vonal. Bemutatják Jean-Pierre Jeunet Amélie csodálatos élete című filmjét, "Francia zátonyok" címen külön szekciót válogattak és a hab a tortán: Mathieu Kassovitz színész-rendező személyesen látogat el Budapestre.

Megszólalt a hajókürt, újra vízre száll a Titanic. Az ég tiszta, a kilátások biztatóak, jéghegy sehol, s a fedélzetre lépő utasok elé mindjárt csodálatos kilátás tárul. A fesztivál nyitófilmje az Amélie csodálatos élete mosolyogtató, kedves darab.

Adott Párizs, benne egy magányos, ám jószívű lány, Amélie, s néhány megkeseredett, kissé bogaras alak, akiknek éppen a lány jó szívére van szükségük ahhoz, hogy meglássák, az élet végső soron mégiscsak szép. Van továbbá egy magányos fickó, akit persze az ég is Amélie-nek teremtett. Rossz vége ennek nem lehet, és nem is lesz.

A főszereplő Audrey Tatou bűbájos arcáról le sem bírja venni az ember a szemét - tudta ezt pontosan Jeunet is, és alaposan ki is használta, engedte, hogy a játszadozó tündér édeskés bűvkörébe vonjon minket. Aki szerette a Csokoládét és benne Juliette Binoche-t, az egészen biztosan elolvad majd ettől a filmtől is, aki nem, az is nézze meg bátran, mert ez viszont tetszeni fog. Ami ott szirup, az itt kellemesen omló tejcsoki.

Amélie párját a filmben Mathieu Kassovitz alakítja, akit jól ismerünk mind színészként (Tapintatos hős, Férfiak mélyrepülésben), mind rendezőként (Gyűlölet, Bíbor folyók), ráadásul közel áll a szívünkhöz, hiszen papája, aki szintén filmes, magyar származású.

Kassovitz a fesztivál szervezőinek meghívására jött el Budapestre, de szerinte ez nem olyan nagy különlegesség, hiszen - amint azt a szerdai sajtótájékoztatón elmondta - kiskora óta szinte minden évben járt itt. "Állandó visszatérőként érdekes figyelni, hogyan változik a város: míg húsz évvel ezelőtt egy narancsot sem lehetett itt kapni, Budapest mára teljesen európai várossá lett."

A színész-rendező maga is sokat változott az idővel. Saját bevallása szerint ma már nem tudná elkészíteni a Gyűlöletet, már nincs is kapcsolata azzal a közeggel (a társadalom peremén élő, fél-bűnöző életmódot folytató fiatalokkal), amelyről az a film szólt. Azóta elfogadta, hogy a filmkészítés nem csak művészet, hanem ipar is egyben, és mivel széles közönséghez szóló, drága technikai eszközöket igénylő, "amerikai" filmeket is akar csinálni, természetes számára, hogy ezeket Amerikában fogja elkészíteni.

A Bíbor folyók óta tudjuk, hogy Kassovitz képes szinte tökéletes hollywoodi filmet készíteni, de azért még azt sem felejtettük el, hogy ott a sztoriban bizony durva hepehupák voltak. Kassovitz ezeket éppen a film erényének tekinti, európaiságával magyarázza: filmjeiben, az amerikai tömegfilmekkel ellentétben, nincsen a néző szájába rágva a megoldás... "Amúgy amerikai filmeken nőttem fel, imádom a B-kategóriás filmeket, és ha tehetném, egyszer forgatnék Schwarzeneggerrel is" - mondta búcsúzóul.