Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél című darabja abban a magyar néző számára úgyszólván ismeretlen helyzetben játszódik, amikor piszlicsáré magánügyek határozzák meg egy város, egy ország sorsát, és földhözragadt, személyes, helyi érdekek illetve olümposzi magasból érkező párthatározatok irányítják a helyi kisközösségek életét. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezt az egzotikumot valahogyan érthetővé tegyük, közelebb hozzuk a hazai közönség számára. A Caragiale-dramaturgiát konzekvensen végigvisszük, és a szerzővel nem is annyira ellentétben, ám az írott anyaggal szemben megkíséreljük a darab végét a dürrenmatti 21 pont szellemében meghatározni, amely szerint egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be. Nyelvileg is átfésüljük a darabot Mohácsi Istvánnal közösen, Rusznyák Aladár nyersfordítása alapján. A darab jelzésszerű tömegjeleneteit élővé és a cselekmény szövetét átitatóvá tesszük, ahogyan a politika is belehatol a magánszféra legintimebb pillanataiba is. Formailag Kovács Márton népi gyökerű zenéje fogja így átitatni az előadást. A színpad - Fodor Viola díszlete és Remete Kriszta jelmezei - most se 19. századi román, se 21. századi magyar, hanem egyedi, önálló világot sugallanak majd.
2010 - POSZT: A Thália Színház Rivalda díja
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások