Bábel

bábel = összezavarni
Bábel = Isten Kapuja

A bábeli zűrzavar valójában a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk. A "Bábel" a jelenlét elvesztése, és a jelenlét visszaépítésére tett görcsös kísérlet.

Bábel - a barátság.
Bábel - a család.
Bábel - a társadalom.
Bábel - az a régi játék, hogy újra kapcsolatot találjunk egymással és azon túl...

"Az ősi mítoszok olyan archetipikus elemeket hordoznak, melyek minden kor emberére igazak és érvényesek. Engem nem a napi aktualitások érdekelnek, hanem azok az elfeledett történetek, melyek életben tartják az emberiség felelősségtudatát, érzékenységét, költőiségét. Ég és Föld között ott a Bábel, a befejezetlen mű, ami nem más, mint az ember spirituális lehetőségeinek építészeti leképezése, az Ember maga, a Világ tengelye, az Axis Mundi, Isten kapuja.
De másképp is láthatjuk ezt a mítoszt. A bábeli torony építése, vagy mai szóval a társadalmi ideológiák megannyi építménye mögött mind a hatalomra és hírnévre törő ember áll. A hamis hírnév eszköze a ravasz és demagóg módon használt szó. Az önös egyén által kiejtett szavak elvesztik hitelüket, értelmüket. Nem összehozza, hanem eltávolítja egymástól az embereket.
Legvégül és lényegében a bábeli zűrzavar a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk." (G.G.)

" Az előadás iskolás korúaktól kezdve a nyugdíjasokig, mindenkihez szól. A produkció többek azt a kérdést veti fel hogy lehet-e, szabad-e csak egyféleképpen nézni valamit? A Bábel történetet is több szempont alapján lehet értelmezni. Más nemzetiség, más személyes világnézet, mást hív elő ugyanabból mítoszból. És mindegyik igaz" (G.G.)
Bemutató időpontja: 2011. szeptember 30., Artus