[img id=442859 instance=1 align=left img]Hiszen írásából hamar kiderül, hogy kamasz korában rajongva csodálta a moziban a jóképű Warren Beattyt, aztán évekkel később nemhogy együtt játszott, de együtt is élt vele, és nem maradt ki életéből a gyönyörű, fiatal Al Pacino sem. 

Mesélhetne a sztárok magánéletéről, izgalmas kulisszatitkokról, hiszen korszakos filmeknek és világsikereknek – A keresztapának, a Manhattannek, az Elvált nők klubjának – volt főszereplője, de ő egészen más utat választott.

Elsősorban a szerénységet és az őszinteséget. Másfelől pedig azt, hogy nem önmagát állítja a középpontba. Érdekes kettős életrajzon visz végig, amelyben a saját pályáján kívül 2008-ban elhunyt édesanyja fennmaradt naplóiból próbálja kideríteni, ki volt az az asszony, aki őt felnevelte, és akinek – úgy érzi – mindent köszönhet. 

Saját maga is párhuzamos életrajznak, kollázsnak nevezi a művet (olyan műfajnak, amit egyébként mindketten nagy kedvvel gyártottak egész életük során), és mindvégig azon igyekszik, hogy megmagyarázza a kettejüket összefűző szoros köteléket.

Deane Keaton szeretné megfejteni, milyen az, ha valaki, mint Dorothy Keaton – bár fiatal korában Los Angeles szépévé választották –, könnyedén lemond a karrierről, és legfőbb ambíciója az lesz, hogy hamisítatlan amerikai háziasszonyként rendesen felnevelje négy gyerekét, megtartva férje szerelmét is. 

Csakhogy Dorothy Keaton hiába próbálkozik a hétköznapisággal: az alkotás vágya, a kreatív erő minduntalan előtör belőle. Naplókban, levelekben fogalmazza meg érzéseit. Negyvenévesen beiratkozik az egyetemre, fotóit lapoknál tudja elhelyezni. Átlagos háziasszonyként él, mégis rendkívüli egyéniség. Olyannyira, hogy még az átlagos amerikai háziasszonyok világától oly távol álló New York-i entellektüel Woody Allent is leveszi a lábáról.

Mert az is kiderül, hogy az Annie Hall című filmet, amelynek címszerepéért az akkor 31 éves Diane Oscar-díjat kapott, nagyrészt a családja ihlette. Aki könnyesre nevette magát „Hall nagyi” begyöpösödött nézetein, most meglepődve olvashatja, hogy Diane-t édesapja, Jack Hall sokszor becézte Di-annie-nek – Annie Hall tehát valóságos személy, nem más, mint maga Diane Keaton, aki pályája elején felvette édesanyja nevét. 

[img id=442861 instance=1 align=left img]Eddig is sejthettük, de most már be is igazolódott, hogy a klasszikussá vált film Diane és Woody viharos, bolondos, szomorkás szerelmének története, moziba járásokkal, veszekedésekkel, pszichiáterekkel, pókokkal és énekesi ambíciókkal együtt.

Diane keresi a hasonlóságokat és különbségeket Dorothy és saját maga sorsában, és szeretné megtudni, mi vész el a sikerrel, és mi az, ami csak egy átlagembernek jut ki az életben. Ő például rendhagyó módon alapított családot: férjhez soha nem ment, és 50 évesen fogadott örökbe egy lány-, majd egy fiúcsecsemőt Dextert és Duke-ot, (mindenki D-vel!), akiket azóta is nagy szeretettel és a felfedezők izgalmával nevel.

Az apa-könyveknek már vannak klasszikusai, főleg Magyarországon. Diane Keaton most kísérletet tesz arra, hogy az anyák is megkapják azt a figyelmet, ami nekik jár. Hogy valaki elkezdje kikutatni az anya-lány viszony bonyolult mélységeit, sajátos változatait. Az álmok megvalósulását a gyermekben. Az önkéntelen rivalizálást. Az anyai kritikákat a lány öltözködéséről, amelyek akkor sem szűnnek meg, amikor a gyereket már milliók nézik a moziban. Blazírtan együtt vacsorázni a gyerek barátaival, akik mellesleg világsztárok.

Ellenérzésekkel, némileg viszolyogva tudomásul venni, hogy szülőanyánknak is lehetnek nemi vágyai. Az öregedés folyamatát végigélni egy szülőben, aztán olvasni róla a naplójában. Végigcsinálni vele a betegséget, amelyben fokozatosan elveszti minden emlékét, aztán önmagát is. Megélni minden gyerek nyomasztó lelkiismeret-furdalását, amiért a saját életét élve nem foglalkozott annyit szülőjével, amennyit szeretett volna – amikor még lehetett.

[img id=442863 instance=1 align=left img]„Csak remélni merem, hogy megbocsátasz odafentről, amiért a világ elé tártam démonaidat.” – írja Diane, de olvashatjuk azt is, Dorothy nem bánná, ha családja tagjai „egyet-mást látnának mindebből: azokat az írásokat, amelyekben rájuk vonatkozó érzéseimet és gondolataimat vetettem papírra arról, mennyire szeretem őket…”. 

Érdemes összehasonlítani, miről gondolkodik Dorothy és Diane hatvanhárom évesen. Mi fogta vissza vajon Dorothyt, attól, hogy megvalósíthassa álmait? Vagy valójában megvalósította őket, csak nem is tudott róla?

Diane Keaton könyve olyan, hogy érdemes többször is beleolvasni. Mindig újabb és újabb összefüggésekre, szomorú vagy mulatságos részletekre bukkanhatunk. És sokat gondolkozhatunk közben életről, halálról, hírnévről, mulandóságról, szeretetről. Nem csak filmbarátoknak ajánlott! Bár még azt is megtudhatják belőle, hogy a ridegnek és rigolyásnak tartott Jack Nicholson az egyik legrendesebb sztár a világon.

A könyvből részlet is olvasható az Olvassbelén.