Nos, tisztelt ügyfeleim, merje még valaki azt mondani, hogy a magyar filmforgalmazás nem kelti a szerkesztettség látszatát hevesen! Íme a bizonyság: röviddel a Zimmer Feri 2 után a pesti mozikba került a Zimmer Anti 2 is, konkrétan a tiszteletbeli magyarnak számító Angelina Jolie és az ugyancsak méltán népszerű Johnny Depp főszereplésével, az Anthony Zimmer című pár éves francia szerelmi krimi újrájának formájában. Vagy másként: Halál(unalom) Velencében. Mint azt annak idején e hasábokon is megírtuk (Riviéra, oh, Riviéra!, 2006. június 15.), ez az Anthony Zimmer egy négyes tanuló első filmje volt, s az alkotó annyira lengette benne a kalapját a nagy Hitchcock előtt, hogy alig lehetett észrevenni, de emellett egy elég karakán állítást is megfogalmazott, jelesül azt, hogy a szerelemben nincsen választási lehetőség, csupán az eleve elrendelés az egyetlen létező út. Ami nem ilyen, az nem szerelem, dixi! Mivel az amerikai remake-ben ez már teljesen elsikkad, elárulhatom, a lényeg az, hogy bekötött szemmel is tutira kiválasztod a magadét, akkor is, ha éppen álorcában jár, s egy másik élethelyzetben arról is gondolkodás nélkül lemondasz, amiért egészen addig sívó oroszlánként ezer veszélyen át küzdöttél (a pénzért, a nagyon sok pénzért). Nos, ez lehet, hogy így van, lehet, hogy pont az ellenkezője az igaz, de egy a lényeg: az amerikai közönséget biztosan nem érdekli, különben szóba hoznák most is. Nem, nekik az egészből az álorca és a háttér számít, a félreértések vígjátéka és néhány közhely (például a Danieli) az utazási irodák katalógusából. Kár.
