Jörg Widmann szerzői estje

Klarinétművész, zeneszerző, aki a klónozásról írt operát. A mai napig tele van kétségekkel, pedig mindenütt sztárként bánnak vele. A Kultúrpart interjúja.

Pár éve a The Guardian-ben így írtak szerzeménye, a Jagdquartett kapcsán: „Widmann, a német zeneszerző, aki még negyven sincs, meg merte tenni azt, amit Beethoven nem tehetett meg: a pontozott ritmust vette alapul egy extrém, disszonáns zenei erőszaktételhez.” Ön szerint nem túlzás, hogy Beethoven-nel egy lapon említik?

Ez természetesen zavarbaejtő, hiszen Beethoven, és vele együtt sok más zeneszerző számomra olyan hős, akit képtelenség utolérnünk. Nekem zenészként mindennapos kiváltság, hogy a klasszikus zenével foglalkozhatok, de mindig megpróbálok valami újat is létrehozni, és nemcsak a nosztalgiát ébreszteni. Szeretem a korai klasszikus zenét, de nekünk kortárs zeneszerzőknek kötelességünk, hogy az újra törekedjünk, és elrugaszkodjunk a gyökerektől.

A kortárs zene nem egy könnyen emészthető műfaj, hogy lehet megszerettetni a laikusokkal?

Egy kiváló előadás sorsdöntő szerepet játszhat az ember életében, ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy nem lehet, és nem is kell mindenkit meggyőzni. Be kell vallanom, hogy rengeteg borzalmas koncertet éltem át én is, ha a színpadon lévők közül valaki alulmotivált, az borzasztó. Viszont ha az előadás izgalmas, akkor a kottát is szívesen elolvasom. Mondták már nekem, hogy „Maga annyira szépen játszik klarinéton, hát miért ír ilyen borzasztó zenét?” Ugyanakkor otthon, Németországban meg az volt a vélemény, hogy túl szép zenét írok. Szóval megkapom a kritika minden formáját, a lehető legtöbb aspektusból. De én azt teszem, amit tennem kell.

A teljes interjú itt olvasható.

A PORT.hu ajánlja: Jörg Widmann és a Budapesti Fesztiválzenekar, BMC - Koncertterem, január 24., vasárnap, 19:30