Hát itt van újra, a kampókezű gyilkos visszatért! De minek? Manapság reneszánszukat élik a horrorfilmek. A folyamatot a Sikoly indította el, ami tényleg zseniális és korszakalkotó, a műfaj megújítója és feltámasztója. Ez a film sem kerülhette el a folytatást /sőt már készül a harmadik rész is/, de azóta már visszatért Michael Myers /Halloween: H20/, megismerkedtünk a Rémségek könyvével /Urban Legend/ feltűnt egy kampókezű halászruhás gyilkos is, de lesz még földönkívliek inváziója is /Invázium-The Faculty/, újra felbukkan Freddy Krueger/Rémálom sorozat/ és Jason is /Péntek 13 sorozat/. Sőt utóbbi kettő egy filmben!! /Freddy vs. Jason/
Ezekben az új típusú horrorfilmekben a gyilkosok előszeretettel tűnnek fel egyetemek közelében, diákokat öldösve, sőt nem egy esetben maguk a fiatalok az elkövetők.
Sajnos az is megfigyelhető, hogy egyre csapnivalóbb történetek születnek, Melrose Place-ből, és egyéb ilyen jellegű sorozatból elővett szépfiúkkal és bombázó csajokkal, akiknek legfőbb ismérvük, hogy valódi nemszínészek. Egyre kevesebb az eredeti ötlet, egyik film a másikat lopja, utánozza, és egymást követik ezek katasztrofális folytatásai is. /a hány bőrt lehet lehúzni egy filmről? tipikus esete / Sajnos ekkor óriási logikai buktatok is felmerülnek a filmben /hogyan lehet folytatni egy lezárt történetet ?/, ezért egyre többször befejezetlen az ilyen film, vagy pedig sejtelmes, jelzés értékű jelenettel záródik.
Ezek után nem meglepő, hogy a Tudom, mit tettél ? sikere után nem tétlenkedtek az alkotók és 1998 nyárra el is készült a folytatás. Visszatért tehát a kampókezű gyilkos, ahogy azt már az első részben is sejtették az alkotók a nézőkkel, / ugye nem került elő a holttest / és azon sem lepődhettünk meg, hogy az első rész túlélői szerencsétlen Julie James / a totálisan tehetségtelen, nagymellű szépség Jennifer Lowe Hewitt / és barátja Ray /khm?/ a fő áldozatok. Feltűnnek új barátok is - hogy több legyen a hulla- Karla és barátja Tyrell, valamint a szende /?/ Will. Ahogy azt a Sikoly 2 is megfogalmazta, egy ilyen folytatáshoz két dolog kell: több hulla és zaftosabb gyilkosságok. Hát itt csak ezt a két dolgot kaptuk meg, történet nulla, színészi játékról nem beszélhetünk, izgalom -2, sematikusság minden szinten.
A film úgy indít, hogy a történetet nem köti össze semmi az előző rész végével / ugye ott Julie-t a végén elkapja a kampós / , de ezen már meg sem lepődünk. Most Julie egyetemi éveit tapossa /Sikoly2/, próbál felejteni, eltávolodott Ray-től is, és állandóan kényszerképzetei vannak. A barátnőjével Karla Wilsonnal egy nap nyernek egy hétvégét a Bahama -szigetekre, 4 személyre. Karla Tyrellel megy, Julie pedig Ray-t hívja, de őt feltartja a kampós gyilkos / ugyanaz a jelenet, mint az első részben, megállnak az autóval, és kész a baj/, de persze meg nem öli /naná/. Mindenesetre Julie kénytelen kelettlen Will-lel megy. A szigeteken persze egymást érik a meglepetések /?/, kiderül, hogy holt szezon van, rajtuk és a személyzeten kívül senki nincs ott /jéé!/, jön a hurrikán, és elkezdenek fogyni az emberek. Eközben Ray megszökik a kórházból, és megpróbál a szigetre hajóval eljutni, ami a hurrikán ellenére sikerül is . A halottak száma egyre nő, és a kezdeti kételkedések után már a többiek is elhiszik: itt van újra a kampós! A rádió persze rossz, hajó nincs a szigeten rekedtek. Meghal Tyrell, eltűnik Will és Karla, és egyre inkább kiderül még egy amatőr mozizó számára, hogy itt bizony két gyilkos van /Sikoly/ ! Az utolsó pillanatban előkerül Ray és rengeteg sikongatás, menekülés, hulla és vér után eljön a nagy leszámolás ideje: kiderül, hogy tényleg a kampós tért vissza, ő szervezte meg, hogy eljöjjenek a szigetre és Will pedig nem más mint a fia /Sikoly2/ , aki mindebben segített neki. Szegény Will-t azonban a papa -akinek feltűnik az arca is- véletlenül megöli, majd Julie egy egész tárat belelő és ő is bevégzi végre /?/ . Eltemetik őket végre reggel lesz, elmegy a hurrikán, sőt kiderül, hogy Karla sem halt meg. De a többiek igen /kb. 12 ember /. A végén persze megint előkerül a gyilkos /jézusom / és behúzza az ágy alá Julie-t?
Katasztrófa. Ez az egy szó mindent elárul a filmről. Intelligensebb nézők kb. 3 perc után rájönnek, /ha addig még nem jöttek rá / hogy a Bahamai út gázos, mivel a kérdésre, hogy mi Brazília fővárosa a válasz Rio, nem pedig Brasilia, bár ennek ellenére nyernek. Kár, hogy az USA-ban olyan a felsőoktatás, hogy ilyet sem tudnak, sőt szerintem az amerikai mozikban senkinek nem esett le, hogy rossz a válasz. Jennifer Lowe Hewitt megint bebizonyította, hogy csak azért van a filmben, hogy fenekét, mellét és arcát mutassa és a rendező ezt annyiszor ki is használja, amennyit csak a film elbír. A fekete barátok behozatalával a rasszizmus kérdését akarták feledtetni, de azt nem tudták megoldani, hogy az ember legalább egyszer megijedjen, vagy ne tudja előre, hogy mi fog történni.
Az év egyik legrosszabb filmje, tipikus példája a hogyan NE csináljunk filmet című történetnek. Talán attól nem kell félnünk, hogy még egy folytatás megszülessen, mivel az USA-ban igen szerény volt az érdeklődés. Bár lehet hogy legközelebb majd a "Már újra tudom, hogy megint mit tettél 1975 őszén este 19. 55-kor" fog következni. Ki tudja?? Csak a kampós?
Értékelés: 1
