Nekem a Balaton a Riviéra

Kortárs Online

Most, hogy tíz év után elkészült Fazekas Csaba új játékfilmje, cseppet sem meglepő, hogy a legmutatósabb oldalát reklámozza. És szó se róla, egy rövid trailer erejéig tényleg el is hisszük, hogy egy kiadós musicallel lesz dolgunk. A legkellemesebb meglepetés pedig pont az, hogy nem: zenés betét persze található a filmben szép számmal, de végső soron ez mégis csak egy ízig-vérig magyaros, édesbús komédia.

A történet szerint három nő – jobban mondva: egy lány, egy nő és egy asszony – élete fonódik össze egy kissé abszurdnak induló, majd felettébb abszurdba forduló estén. Végül úgy alakulnak a dolgok, hogy egyiküknek sincs hol nyugovóra térnie, de nem más fogadja be őket éjszakára, mint Vadász Emmi (Törőcsik Mari), az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb énekes-dizőz csillaga. A lány a szülei elől menekül, a nő a pénztelenség elől, az asszony a hűtlen férje elől, egy dolog azonban közös bennük: ki-ki a maga módján énekesnői karrierről álmodozik vagy álmodozott. Vadász Emminek pedig több se kell, kijelenti, hogy együttest fognak alapítani. Ő lesz a producer, Ali, a budapesti éjszakai élet híres transzvesztitája (Kulka János) pedig a kreatív vezető. Épphogy túl vannak az első fellépésen, amikor máris megkeresi őket egy üzletember, és tízhetes balatoni turnét ajánl. Igaz, csak hakni, de valahol el kell kezdeni. Ők pedig el is kezdik, és ha a színfalak mögött vannak is sérelmek és intrikák, a színpadon többnyire minden flottul megy, a közönség szereti őket. Szeretik ezt az egészet ők maguk is, legalábbis ideig-óráig, aztán az újdonság varázsa elpárolog, és előkerülnek a problémák…

Nem vitathatjuk, látványos film a Swing. A zenés betétek szépek, csillognak-villognak, a dalokat élvezet hallgatni, a rendhagyó triót pedig öröm nézni. Mégsem ezért lesz igazán szórakoztató Fazekas Csaba mozija. Jóllehet a felvezető félórában kifejezetten esetlen, nyögvenyelős jelenetek mutatják be a különböző magánéleti nyűgöket, később a film függöny mögötti jelenetei egyre erősödnek − azzal párhuzamosan, ahogy a csapat összekapja magát a színpadon. A kezdeti mesterkélt párbeszédek, a forgatókönyv összecsapott, logikátlan megoldásai átadják a helyüket egy érzelmes és szerethető történetnek. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy törődünk a szereplőkkel, érdekel a sorsuk, kíváncsiak vagyunk az életükre.

Itt mutatkozik meg igazán Fazekas Csaba rendezői munkája. Nemcsak szórakoztató swingslágereket képes a vászonra álmodni, hanem a csapatát is összekovácsolja, és átadja nekik azt a rendkívüli lelkesedést, amit tisztán lehet érezni az egész filmen. Másfelől meglehetősen jól vezeti a színészeit is, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a történet két fellépés között sem ül le. Ónodi Eszter tökéletes a temperamentumos trampli szerepében, akárcsak Csákányi Eszter a budai hegyekben lakó dámaként. Az édeshármas legifjabb tagja, Törőcsik Franciska sótlan alakítása (inkább csak jelenléte) sajnálatosan alulmarad a két rangidős színésznőéhez képest, de kárpótol a kiváló mellékszereplői gárda: az isteni Törőcsik Mari, a ripacsként lubickoló Kulka János és az eltévelyedett Csuja Imre mellett külön tapsot érdemel a Mikit megformáló Mészáros Béla.

Sok pozitív vonása van a Swingnek, mégis akkor a legerősebb, amikor nem amerikai musical próbál lenni, hanem észbe kap: de hiszen ez csak egy Balaton-parti hakni! Amikor az operákhoz szokott asszonyság kénytelen háttérénekesnőként dúdolni. Amikor két profin előadott dal közé muszáj odacsempészni néhány faviccet is – egy kis olcsó kabarét. Amikor az anyukát Bécsbe hívják énekelni, majd kiderül, hogy nem annyira a hangszálait, mint inkább a bájait kéne áruba bocsátania. Azokban a percekben a legerősebb a Swing, amikor a szereplőkkel együtt maga is felismeri, hogy leginkább csak sóvárog a Broadway után. Ezt a sóvárgást pedig élvezetes, keserédes vígjátékként tálalja − és a film végi búcsúszámmal egy meghatóan szép hattyúdalt ad Törőcsik Marinak.

Pontszám: 7/10

2017. március 17.Mit hoz a március a mozikba? Már most megmondjuk, melyik két filmről szól a tavasz eleje.
x