Tíz szűkös esztendő

Sok film fog még születni Osama bin Laden elfogásáról és lesznek köztük borzasztó, emészthetetlen zászlós-tisztelgősek. Csak remélni tudom, hogy ez az első irányt mutat, hogyan kell feldolgozni egy ilyen témát.

Hol az ördögben van Oszama bin Laden?

Azért szép ívet lehet rajzolni a 12 évvel ezelőtti, Pókemberből kiretusált World Trade Center és bin Laden likvidálását feldolgozó Kathryn Bigelow-film közé. Ez már önmagában egy alkotás, korrajz és művészettörténeti látlelet egyben, ez a honnan hová, már ha kelletlenül, de leszúrjuk a vége-főcímet, most épp ide, a Zero Dark Thirty elé. Bigelow, aki A bombák földjénért a legjobb rendező Oscar-díját kapta két éve, valószínűleg megugrotta a maga által emelt lécet. Megkockáztatom, főhőse akkor izgalmasabb karakter volt (ezért is volt döbbenetes nemrég a Boszorkányvadászokban viszontlátni Jeremy Rennert), ez viszont – elvileg – hitelesebb. Akkor pörögtek a kerekek, ropogtak a fegyverek és az adrenalin az egeket nyaldosta. Most sokat ülünk asztal mögött, nyomozunk, dialógokkal megyünk előrébb, vagyis határozottan kevesebbet harcolunk. A Zero Dark Thirty háborús film, tényleges háború nélkül, egy akció, valódi akciójelenetek nélkül. Mitől nem bírom levenni akkor a szemem a vászonról két és fél órán keresztül? Ezt nem tudom megmagyarázni.

Székhez kötözve

Mert azt vettem észre, hogy fikázni ugye mindig viccesebb, és egyáltalán, hálás feladat arról értekezni, hogy valami miért gagyi. Jobban ülnek a hasonlatok, a szurkálódások szinte futószalagon érkeznek az ember szürkeállományából. De Bigelow filmje egyszerűen csak zseniális. Olyasfajta mestermunka, amiről egyáltalán nem jó beszélni, mert okoskodásnak tűnik. Bár kezdetben a kínvallatást végző Jason Clarke-ot sejtjük az egész, évtizednyi CIA-munkát átölelő történetfolyam központi figurájának, a kulcsemberünk egy kosztümöt szívesebben viselő, a sivatag homokjától idegenkedő ügynöknő. Nem tudom, hogy Jessica Chastain (Az élet fája, Fékezhetetlen) azért ennyire lenyűgöző itt (is), mert a nőként talán pontosabban megértette, mit is akar Bigelow, vagy ez olcsó szexista felfogás és semmi köze a megoldáshoz. De megint csak: ez egy olyan mozi, ahol az ember nem akar igazán semmit megfejteni, kiszámolni, leplet lerántani és megmagyarázni, mert ez úgy jó, ahogy van.

Forrás: Fórum Hungary

 

Nem tudhatom persze, nézőként, hogy akkor most pontosan honnan is származnak az információik, nem hiszem, hogy ezt így mind megírta a Washington Post, így aztán kénytelen vagyok ráhagyatkozni a filmre, és elhinni, a legtöbb karakter valóban így viselkedett adott szituációban. De azért hogy mindig akad egy ilyen tökehagyott hivatalnok, aki csak legyint a főhős véleményére (vö.: tudósok, akik szerint jön a világvége, el kéne bújni a föld alá vs. tamáskodó politikusok) és ezért csúszik az akció elindítása, azt nem tudom másképp felfogni, mint hogy a hollywoodi karakterklisék fagyija így nyal vissza a rajta szocializálódott társadalomnak. És akkor ezt a gondolatmenetet épp szeptember 11-ből kiindulva bizony még messzire lehetne szőni.

Fapofával

Hiszen a Zero Dark Thirty egyik legfőbb aduja, hogy ő mindent úgy igyekszik elmesélni, ahogy történt, mondhatjuk, ez esetben a történelem volt olyan jó dramaturg, hogy nem kellett nagyon kiszínezni semmit. És ezt a történelemhez való hűség címkét valamiért egy pillanatig nem érzem kamunak. Hiszek neki, minden szavát, mert nincs benne megmondani akarás, nincs benne felesleges, sőt semmilyen pátosz, máz, vagy épp ellenkezőleg, mismásolás. Igen, kínozták a foglyokat. Igen, így szereztek információt. Igen, az akciók során gyilkoltak meg ártatlan civileket. És ezt se nem úgy adja elő, mint aki igazolást, felmentést keres e tettekért, sem úgy, mint aki bűnbánóan, "nem így képzeltem a rendet" arccal könnyezik a naplementébe. Egyszerűen tudósít, dülöngél a vállán a kamera, mint egy tisztességes híradósnak. Igen, ezt az eszközt használta A bombák földjénben is, és messziről nézve könnyen hihetnénk, hogy a rendező itt másodszorra lépett ugyanabba a folyóba. De nem, a két filmet nem kell összemérnünk, mindkettő túl van egy szinten, amikor már nem kell méregetni, csak élvezni a mozit.

Kinek ajánljuk?
- Akik végignézték az elmúlt évek terrorista-filmjeit és egy méltó lezárásra vágynak.
- Akiket érdekel a történelem és a világpolitika.
- Akik kíváncsiak bin Laden kiiktatásának rejtett körülményeire.

Kinek nem?
- Akik inkább megvárják, amíg Stallone a Rambo 10-ben végez bin Ladennel.
- Akik szerint ez úgyis csak megint egy amerikai hazafias maszlag. (Bár ha jobban meggondolom, nekik inkább ajánlom, hiszen tévednek.)
- Akik eleve már azt sem hiszik el, hogy bin Laden halott.

9/10