Hóhérok

Katona József Színház, május 2. 

1968. Megrendezik a mexikói olimpiát, Párizsban diáklázadások törnek ki, Richard M. Nixon lesz az USA elnöke, az Apollo-8 holdkörüli pályára áll, megszületik Céline Dion, a Varsói Szerződés hadműveletén belül magyar hadtestek vonulnak be Csehszlovákiába. Yellow Submarine. Ebben az évben játszódik Martin McDonagh új darabja is. Mit tehet a világ második legjobb hóhéra Angliában, amikor eltörlik a halálbüntetést? És ki volt az első? Törzshelyén, az oldhami kocsmában Harry Wade helyi celebnek számít. Míg a riporterek és az állandó kocsmavendégek várják Harry reakcióját a nagy hírre, Syd, Harry régi asszisztense és a furcsa Mooney egészen más szándékokkal ólálkodnak a környéken.

Az analfabéta

Rózsavölgyi Szalon, május 3.

A szerző 21 éves volt, amikor 1956 végén, a forradalom leverése után egy kisgyerekkel a karján az zöldhatáron keresztül elhagyta hazáját, végül Svájcban telepedett le. Második férjével és az új házasságából származó gyerekeivel már franciául beszélt. A darab a kényszerű menekülés, az önként vállalt száműzetés krónikája. Az analfabéta jelenleg is aktuális témákat feszeget, szól asszimiláció és a gyökértelenség problémaköréről; az identitás, az országhatárok, a nyelv, és a művészet kapcsolatáról.

A Bajnok

Katona József Színház, május 11.

Az előadás alapötlete egy kontraszt, humorát és lényegét ez adja: egy közéleti történetet operára emlékeztető formában ad elő. Pintér Béla ehhez két forrásból merített a történethez: az egyik egy közismert vidéki politikus felesége és egy olimpikon leszbikus kapcsolatáról szóló pletyka, ami 2014-ben kapott szárnyra (igaz, valós személynevek egyszer sem hangzanak el az előadásban). Az erőszakkal és elhallgatásokkal terhes történet igazi rögvalóság és bulvár esszencia. Azzal, hogy Pintér ezt az esetet választotta, sok aktuális témába markol bele: homoszexualitás, családon belüli erőszak, a politikusok mocskos magánélete és hazugságai…

House of Asterion

Thália Színház, május 4.

A darab különleges keveréke a prózának, a költészetnek és a táncnak, amelyet egy spanyol, egy magyar és egy horvát színésznő ad elő. Jorge Luis Borges "újra" meséli a klasszikus történetet a krétai Minotauruszról, egy alternatív perspektívából. Aszterion vagy más néven Minotaurusz különböző dolgokat képzel el, amiket saját maga valóságaként él meg. Így képzeli például azt, hogy követik vagy hogy egy másik Aszterion jön hozzá látogatóba. De ez a képzelődés tudatos, számára megoldást jelent, hogy kibírja a magányát, az egyedüllétét.

100 szóban a város

Mozsár Műhely, május 19.

Budapesti történetek, nem csak budapestieknek. Műfaját tekintve több történetből összeálló páros stand-up a fővárosról, amelyekben a városlakók mind magukra ismerhetnek és megtalálhatják velük a kapcsolódási pontjaikat. Az est középpontjában a városi élet áll. Minden, ami Budapest múltja, jelene, hétköznapjai, éjjele, nappala, fiatalsága, öregsége és százféle közege. A városban élő, legkülönfélébb emberek szólalnak meg az előadókon keresztül. Mindennapi történeteik között van olyan, amit már mi is átéltünk és van olyan is, amiről el sem tudtuk képzelni, hogy létezik. A száz szóban megírt történetekből összeálló előadást a már ismert Száz Szóban Budapest projekt ihlette.

Halpern és Johnson

Centrál Színház, május 9.

Joseph Halpern nemrég töltötte be a hetvenet, morcos, hirtelen haragú férfi; hajdanán kétkezi munkásként dolgozott, jó ideje azonban saját vállalkozását irányítja. (A cége kartondobozokat gyárt.)
Dennis Johnson szintén hetven körüli, elegáns, kifinomult, visszafogott, finom modorú úr; mielőtt nyugdíjba vonult, okleveles könyvvizsgálóként dolgozott. (Véletlenül sem mondaná, hogy könyvelő.)
A két férfi még sosem találkozott, és egyértelműen nincs bennük semmi közös. Látszólag. Ám a találkozás elkerülhetetlen, és amikor végre megtörténik, fény derül arra is, hogy ők ketten valamiben nagyon is hasonlítanak.

Bádogdob

Katona-Kamra, május 19.

A hároméves Oskar úgy dönt, hogy nem akar felnőni, nem illeszkedik be a felnőttek világába. Miközben belül fejlődik, érik tovább, a teste megmarad gyereknek. Oskar kívülállása, passzivitása áldozatokat követel, de látszólagos gyermeksége miatt nem lehet őt elítélni. Meddig lehet észrevétlennek, gyereknek maradni? Vagy eljön az a pillanat, amikor elkerülhetetlenül felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért és fel kell nőnünk?

Sóvirág

Vígszínház, május 19.

Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak. Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?

Egy őrült naplója

Jurányi Ház, május 27.

A történet főszereplőjét, a szemünk láttára a realitásérzékét folyamatosan vesztő, vagy már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnokot Keresztes Tamás játssza, aki amellett, hogy számtalan szakmai díjat is bezsebelt alakításáért, a díszletet is egymaga tervezte. Az előadásban megszólaltatott looper is a főszereplő ötlete volt, ami amellett, hogy különleges atmoszférát teremt, "élőzenét" is szolgáltat a darabban.

Klamm háborúja

Kolibri Pince, május 30.

Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal elismert monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története. A tanulók levélben tudatják némettanárukkal, hogy őt tartják felelősnek az előző tanévben, az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Hadüzenetükben teljes ellenállást, igazi passzív rezisztenciát hirdetnek. Klamm tanár úr megpróbál a normális iskolai keretek között tovább tanítani, ám ebben az osztályban ez már nem lehetséges. Majd ő is meghirdeti saját háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Abban reménykedik, hogy a diákokat ebben a furcsa háborúban maga mellé tudja állítani. Ők azonban továbbra is hallgatással válaszolnak egyre őrültebb megnyilatkozásaira. Jelenetről jelenetre foszlik le az elvárásoknak megfelelő viselkedés és modor hősünkről, aki végképp elveszítve a talajt lába alól, olyan tabukat is néven nevez, melyek az iskolai konvenciók alapjait kérdőjelezik meg.