Mit jelent, ha egy éppen szitává lőtt migráns hirtelen levitálni kezd, és hogy néz ki Budapest egy alternatív valóságban? Mundruczó Kornél új filmje frappáns és elképesztően látványos választ ad ezen kérdésekre.
Kinek ajánljuk? Akik szeretik Mundruczó filmjeit és/vagy kíváncsiak arra, milyen egy hihetetlenül látványos magyar művészfilm amibe még akcióból is jutott bőven.
Lehet szeretni vagy nem szeretni Mundruczó Kornél munkáit, de azzal aligha lehet vitatkozni, hogy az ő filmjei mindig nemzetközi színvonalat képviselnek, és nem véletlenül szerepelnek rendre a legrangosabb filmfesztiválokon. A Jupiter holdja is Cannes-ban debütált, és bár nem aratott olyan zajos sikert, mint előző munkája a Fehér Isten – hát igen, abban kislány és kutya is volt, ahogy a rendező önironikusan megjegyezte – annál sokkal összetettebbre, látványosabbra és sűrűbbre sikerült. Sűrűbbre - Mundruczó nem félt ugyanis az egész filmet telepakolni rendkívül erős szimbólumokkal és magát a történetet is egy kifejezetten spirituális szálra felhúzni.
A Jupiter holdja didaktikusabb már nem is lehetne. Adott egy orvos, aki részegen műtött, a beteg meghalt, most „lefokozva” egy menekülttáborban dolgozik, ahonnan jó pénzért migránsokat juttat ki – ha maradunk a hivatalos szóhasználatnál. Stern doktor, aki főnővér szeretőjét is kihasználja, elkárhozott lélek, megváltásra vár, ehhez azonban hosszú utat kell bejárnia, amit onnan is tudunk, hogy amikor megismerjük, jól kiosztja a liftben Bibliát rátukmáló térítőket. A Bibliánál masszívabb szimbólumot aligha találhatott volna a rendező, de lesz itt még elpusztult cinke, kósza gólya és persze a szír fiú, aki képes lebegni a föld felett. Mert egy angyal, legalábbis az lesz belőle, miután szitává lövi egy hatáskörét nyilvánvalóan túllépő, túlbuzgó nyomozó. És a Jupiter holdja valamilyen rejtélyes módon kibírja ezt a sok nehéz és fájdalmasan nyilvánvaló jelképet. Mi a titok?
A film ritkán áll meg elég időre ahhoz, hogy a saját szimbólumrendszere és nyilván a néző befogadókészségétől függően nehéz vagy könnyű üzenetei leterheljék. Az indítás is erős. Egy kamionnyi menekült a szerb határon egy folyón kel át, amikor határőrök ütnek rajtuk, valaki lő, valakik visszalőnek, mindenki futni kezd az erdőben, és azt vesszük észre, hogy olyan hibátlanul megkomponált akciójelenetet látunk, ami magyar filmben nemhogy ritkaság, de nincs is, és ez később is megtörténik, ha kisebb léptékben is. Közben megismerhetjük az önsorsrontó, a fiú képességeit szélhámosként felhasználó doktor történetét, kicsit közelebb kerülhetünk az egyszerű szír sráchoz, és látjuk, miként lohol a nyakukban a nyomozó, akinek szintén nyomja valami a lelkét.
Nem állítom, hogy Mundruczó, aki feleségével, Wéber Katával jegyzi a forgatókönyvet, minden pillanatban tökéletesen kever minden műfajt – van itt melodráma, szélhámosfilm, városbújócska, zsarumese, egy kis mágikus realizmus és némi thriller is -, de amit csinál, az magabiztos és látványos. A Jupiter holdja rendkívül egységes, mind a történetet, mind a látványt, a világhírű Jed Kurzel által jegyzett zenét, a karaktereket és a színészi alakításokat illetően. Mundruczó egy grúz színészt talált az orvos szerepére: Merab Ninidze nagyszerű a szerepben – bár a teljesen más karakterű Bálint András szinkronhangja egy darabig zavaró -, és hasonlóan remek a szír fiút játszó Jéger Zsombor is. Utóbbinak rendkívül erős a fizikai jelenléte is, amire szüksége is van, hiszen egyrészt keveset beszél, másrészt sokat repül, és a fiatal színész maga végezte el az ehhez szükséges legmerészebb kaszkadőrmutatványokat.
Különös módon a mindig zseniális Cserhalmi György az, aki a legkevesebbet mutatja, mivel az általa játszott figura hangsúlyos, de szükségszerűen elnagyolt. A nyomozó tulajdonképpen a doktor megfelelője a „másik oldalról”, amolyan tükörkarakter, de Cserhalmit mindig élvezet nézni, ahogy megannyi más kisebb-nagyobb szerepet kapott karakterszínészt is, mint Balsai Mónit vagy Haumann Pétert. És ami azt illeti, a menekülttéma sem nyomja maga alá a filmet. Mundruczó nem politizál, egyéni sorsokat mutat meg és persze helyenként ügyesen helyez el a közegben klasszikus filmes idézeteket és toposzokat is, amikkel meglepően bőkezűen bánik, de a Jupiter holdja amúgy is egy meglepő film. Jó értelemben.
Értékelés: 9/10
