Olma Frigyes bevallottan amatőr filmes, civilben könyvvizsgáló, aki rendes munkája mellett több mint öt éven át forgatott filmet a gemenci erdők világáról. Ez lett a Gemenc - Az árterek világa – és erről kérdeztük őt.
Hogyan jutottál el a könyvvizsgálástól a természetfilmig?
Ez egy hosszú út volt. Röviden összefoglalva: elkezdtem amatőr szinten a természetfotózás felé fordulni, és így jutottam el Gemenchez, ami annyira megtetszett, hogy ezután már csak ide jártam fotózni. Volt néhány filmélményem is, és a barátaimmal együtt arra gondoltunk, hogy valahogy a nagyközönségnek is meg kéne mutatnunk, milyen is az a Gemenc, és arra jutottunk, hogy erre a mozgókép a legalkalmasabb.
Mennyi idő volt, mire technikailag és minden más szempontból beletanultál ebbe a szakmába?
Sokáig, hiszen amatőrként kezdtünk bele az egészbe, még technikánk sem volt az egészhez, csak fényképezőgépünk. Ezt nyilván technikailag is fel kellett fejlesztenünk, hiszen a minőséget illetően nem akartunk kompromisszumokat kötni. Én elvégeztem egy filmes alaptanfolyamot, és ez lett az a bázis, amire építkezni tudtunk, és az évek során sok mindenre magunknak kellett rájönnünk, ezért is tartott olyan sokáig ez a folyamat. A másik, ami segített minket, az a technika fejlődése, ami lehetővé tette, hogy könnyedén készíthessünk például légifelvételeket drónról – ezt elég nehezen tudtuk volna bármiféle más formában megvalósítani. Másrészt viszont ezzel nekünk mindig lépést is kellett tartanunk. Amit a filmben láthatunk, azt három drónkamerával készítettük el, de volt, hogy az egyik kamera fennakadt egy fán, úgy 35 méter magasan, és ipari alpinistát kellett hívni, hogy le tudjuk szedni onnan.
Volt, amit még fotósként láttál Gemencen és a filmbe is szívesen betetted volna, de nem sikerült?
Sok ilyen volt. Egy pontos forgatókönyv szerint haladtunk, amit próbáltunk hónapokra lebontani, hogy melyik hónapban milyen eseményt filmezünk le, és vannak olyanok, amik nem sikerültek, ilyen álomképeket. Szerencsére a legfontosabbat, a vízben álló szarvasokat sikerült felvennünk, ami tipikusan gemenci látvány, a tájakat is nagyjából sikerült megcsinálni. Amit én még nagyon szerettem volna, az az, amikor nagyon összehúzódik a víz, akkor egy nagyon kis területre rengeteg madár zsúfolódik össze és gyakorlatilag csak kikapkodják a halakat, és ilyenkor sokszor megjelennek a vaddisznók és ő is halakat fognak. Egy olyan kép volt a fejemben, amit nagyon szerettem volna megcsinálni, hogy a madarak között ott áll egy vaddisznó és a szájában egy nagy hal. Ez sajnos nem jött össze, csak annyi, hogy a madarak között áll a disznó, de nem fogott halat.
Volt egy „állatlistád”, amivel dolgoztál?
Igen. Először is meghatároztuk, hogy kik legyenek a főszereplők, ezek lettek a fekete gólyák, a szarvasok és a vaddisznók. Ezeknél próbáltunk kitalálni jeleneteket, történeteket, hogy mit lehet beletenni, és ezen kívül próbáltuk az összképet színesíteni, voltak sasok, gémek, jégmadarak, és volt, amire nem számítottunk. Például a szarvasokat filmeztük a vízben a lessátorból, amikor hirtelen megjelentek tőlünk alig 15-21 méterre a hódok, és később ugyanitt bukkant fel az aranysakál is. Vagyis egy része tervezett volt, egy része viszont a szerencsének köszönhető. Lehetett volna további állatokat is bevonzani, de ez annyi időt és energiát vitt volna el, a helyszínkeresés meg minden, hogy inkább lemondtunk erről. A szarvasokkal, vaddisznókkal nehéz dolgozni, mert nagyon érzékenyek. Ha például a lessátorból kicsit feléjük fúj a szél, akkor a következő két órában vagy akár egész nap már nem tudunk dolgozni, ezért mindenképpen rájuk koncentráltunk, de abszolút elégedett voltam azzal, hányféle állattal tudtunk dolgozni.
A film 6-os korhatár karikát kapott. Voltak olyan jelenetek, amelyek emiatt nem kerültek bele?
A 2013-as nagy árvíz idején készítettünk drámai felvételeket, de mivel egy imbolygó csónakról filmeztünk, ezek nem is lettek volna használhatók. A vadásztársaság vitt minket ki, és rengeteg állatot láttuk, amelyek beszorultak. Megpróbálták biztonságos helyre terelni őket, és volt egy őz, amit kimentettünk a vízből, de sajnos túl későn és a csónakban elpusztult.
Összesen mennyi munkátok van a filmben?
Nagyon sok. A forgatás öt év alatt összesen 200 napot vett igénybe, mindezt a rendes munkánk mellett, de mivel nem számoltam pontosan, ez a szám a 250-et is meghaladhatja. Az utómunka bő egy év volt, és az is rengeteg időbe került, amikor elkezdtük összeválogatni az anyagokat. Az volt a célunk, hogy az utolsó forgatási év előtt már úgy 60-70 százalékban össze tudjuk rakni a filmet, hogy lássuk, mi hiányzik még. Ezt egy listán fontossági sorrendben összeírtuk, és ezután már csak erre kellett koncentrálnunk. Mi amatőr filmesek vagyunk, mi csináltuk a képi anyagot, a légi és vízalatti felvételeket, és úgy gondoltuk, hogy az utómunkákat, a zenéket és a narrációt külső félre bízzuk.
Volt kedvenc állatod?
A vaddisznók mindig nagyon viccesek, szeretnek fürödni, nagyon falánkak, imádnak enni, szóval látszik, hogy szeretik az életet. A szarvasok óvatosak voltak, és pont ezért nagyon nagy élmény volt őket egészen közelről filmezni.
