1. Pamela Lyndon Travers - Mary Poppins

Az 1964-es Mary Poppins, melynek egyébként Walt Disney volt a producere, nagy sikert aratott a közönség körében, ám P.L. Travers már közel sem volt olyan boldog a film láttán. Annak ellenére, hogy a forgatókönyvről egyeztettek a felek, a film készítői nagyrészt figyelmen kívül hagyták Travers instrukcióit. Az író gyűlölte a film animációs részeit, és azzal is komoly problémái voltak, hogy Mary Poppins szigorúságára nem fektettek kellő hangsúlyt. Egy-két parázs vita után Travers végül rábólintott a filmre, de egyáltalán nem volt megelégedve vele. Szívesen kihagyta volna a premiert is, azonban egy Disney-meghívást mégsem utasíthatott vissza, így megjelent a bemutatón. Szerencsétlen Travers csaknem végigsírta a filmet, azután pedig megtiltotta Disney-nek, hogy a könyvsorozat többi részéhez hozzányúljon. Pontosan erről a történetről szól a Banks úr megmentése című film, melyben Disney-t Tom Hanks alakítja.

2. Stephen King - Ragyogás

A Ragyogás című film rajongói bizonyára elképzelni sem tudják, mi volt a baja Stephen Kingnek a filmmel, pedig volt bőven! „Hosszú ideje tisztelem Kubrick munkásságát, és nagy reményekkel viseltettem a projekt iránt, de mélyen csalódtam az eredményben… Kubrick nem tudta megragadni a hotel arctalan gonoszságát. Ehelyett a karakterekbe ültette a gonoszt, és csinált inkább egy családi tragédiát belőle, és csak nagyon halványan jelenik meg a természetfeletti vonulat a filmben. És itt van a lényeg: mivel nem tudott benne hinni, emiatt nem tudott hihető filmet sem csinálni.” Jack Nicholson alakításával sem volt elégedett az író: King azt akarta, hogy mindenki számára legyen világos, hogy Jack Torrance-nak semmi baja nem volt egészen addig, amíg be nem költözött a hotelbe. Ezzel szemben a filmben Torrance már az elejétől meglehetősen őrültnek néz ki. King egy autós metaforával írta le a filmet: „egy csodás, hatalmas Cadillac motor nélkül”. A Ragyogásból végül készült egy másik filmes verzió Mick Garris rendezésében, melyet 1997-ben mutattak be az ABC tévécsatornán.

3. Anne Rice - Interjú a vámpírral

Miután kiválogatták az Interjú a vámpírral szereplőgárdáját, Anne Rice, az író azt nyilatkozta Tom Cruise miatt, hogy „Lestat többé nem az én vámpírom, ahogy Edward G. Robinson sem Rhett Butler. A casting annyira bizarr volt, hogy már-már elképzelhetetlen volt, hogy ez működőképes legyen.” Amikor az írónő megnézte a filmet, mégis tetszett neki, ahogy Tom Cruise hozta a figurát, és el is mondta neki, mennyire hatásos volt az alakítása. Rice állítólag még nem látta a A kárhozottak királynője megfilmesítését, de a rajongók azt tanácsolják neki, hogy ne is nézze meg, ha jót akar magának, mivel a film teljesen „kiherélte” a könyvet, ami egyébként annak a Vámpírkrónikák című regénysorozatnak a tagja, aminek az Interjú a vámpírral is.

4. Winston Groom - Forrest Gump

Egy jótanács a filmeseknek: ne idegeld ki a könyv szerzőjét addig, amíg meg nem írta az egész sorozatot! Winston Groom nagyon nem volt megelégedve a Forrest Gump című filmmel: szerinte sok fontos pont kimaradt, és a párbeszédek és szexjelenetek is túl sterilek lettek. Groom következő könyvét ezzel a mondattal kezdte:

"Don't never let nobody make a movie of your life's story! Whether they get it right or wrong, it don't matter."

Ami nagyjából ennyit tesz: "Soha senkinek ne engedd meg, hogy az életed történetéből filmet csináljon! Mindegy, hogy jól vagy rosszul csinálják!" (Az angol nyelvben nem létezik többszörös tagadás. Illetve létezik, de csak akkor alkalmazzák, ha valamit hihetetlenül, nagyon, elképzelhetetlenül ki akarnak hangsúlyozni.) Az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy Groom később beperelte a produkciós céget a bevétel 3 százalékáért, amiben korábban megegyeztek a gyártóval. A producereknek volt képük azt mondani Groomnak, hogy a produkciós - és reklámköltségek kifizetése elvitte a film bevételét. És ha még ez sem lenne elég: az Oscar-gálán, ahol a film hat díjat nyert, egyetlen köszönőbeszédben sem említették meg a nevét.

5. Clive Cussler - Szahara

Clive Cussler számos regényt írt egy Dirk Pitt nevű főhőssel. Az író több mint hússzor felkerült a New York Times bestsellerlistájára, és kalandregényei kultstátuszt értek el. Nem úgy, mint a könyvből készített film Matthew McConaughey és Penelope Cruz főszereplésével. A 145 milliós költségvetésből készült film mindössze 68 millió dollárt hozott. Cussler szerint mindez azért történhetett, mert nem kapott teljes beleszólást a forgatókönyvbe, ahogy korábban megegyeztek, ezért a produkciós céget 38 millió dollárra perelte, de elvesztette a pert, sőt. Még neki kellett fizetnie 13,9 millió dollárt a film produkciós cégének a felmerülő jogi költségek miatt. Bár ezt aztán 2010-ben eltörölték, van egy olyan érzésünk, hogy Cusser soha többé nem fog dolgozni az említett gyártóval.

6. J.D. Salinger - My Foolish Heart

Bár kézenfekvő lenne, mégsem készült film a Zabhegyezőből vagy a Franny és Zooeyból. Van ennek egy igen nyomós oka: J.D. Salinger megnézte az Uncle Wiggly in Connecticut című elbeszéléséből készült filmet (My Foolish Heart). Gyűlölte minden egyes részletét, és talán még lornyonnal sem talált benne semmit, ami tetszett volna neki. Annyira megalázva érezte magát miatta, hogy megesküdött: soha nem dolgozhatják fel egyetlen művét sem.

7. Anthony Burgess - Mechanikus narancs

Anthony Burgess nem csak a Mechanikus narancsot gyűlölte, de magát a Gépnarancsot is, amelyből a film készült. Később be is vallotta, hogy már megbánta, hogy megírta a művet: „A könyv, amiről a leginkább ismernek az emberek, egy olyan mű volt, amivel fel voltam készülve, hogy visszautasítsanak: negyed százada írtam három hét alatt csak a pénzért, és egy olyan film fő alapanyaga lett, ami isteníti a szexet és az erőszakot. A film miatt az olvasók könnyen félreértették, hogy miről is szól a könyv, és ez a félreértés kísérteni fog életem végéig."

8. Bret Easton Ellis - Az informátorok, Amerikai pszicho

Bret Easton Ellis egyetlen könyvadaptációjáról sem gondolja, hogy jól sikerült volna, de itt is vannak fokozatok. Az informátorok című filmről például azt nyilatkozta, hogy szerinte sok minden miatt nem működik a film, de ezek közül egy sem az ő hibája. Nem ennyire elnéző az Amerikai pszicho c. filmmel, amiről egyenesen azt mondja, hogy meg sem kellett volna történnie ennek a filmnek. „Az Amerikai pszicho egy könyv volt, amiről soha nem gondoltam, hogy filmet kéne csinálni belőle. Azt hiszem, az vele a gond, hogy irodalmi műként fogant meg egy végtelenül megbízhatatlan narrátorral a középpontban, míg a filmes közeg válaszokat követel meg. Válaszokat igényel. Olyan kétértelmű lehetsz egy filmmel, amilyen csak akarsz, de a néző válaszokat fog követelni. Nem hiszem, hogy az Amerikai pszicho még érdekesebb, ha tudod, hogy amit a főhős tesz illetve gondol, az valóban megtörténik, vagy csak a fejében mennek végbe a történések. Szerintem az erre a kérdésre megadott válaszok kicsit érdektelenné teszik a könyvet.”

9. Roald Dahl - Willy Wonka és a csokigyár

Dahlnál is ugyanaz a helyzet, mint ami Salingernél. Az író megnézte a Gene Wilder-féle Willy Wonka és a csokigyár című adaptációt, és annyira nem tetszett neki, amit látott, hogy megtiltotta a producereknek, hogy megcsinálják a könyv folytatását, a magyarul Karcsi és a Nagy Üveglift címmel megjelent regényt. Dahl „cikinek” gondolta a filmet, Gene Wilder Wonka-alakítását hatásvadásznak, mesterkéltnek és gorombának, a rendezőt meg egyenesen tehetségtelennek nevezte.

10. Ken Kesey - Száll a kakukk fészkére

Annak ellenére, hogy a könyvből készült film dúskált az Oscar-díjakban, Ken Kesey-nek mégsem tetszett. Eredetileg az ő segítségével forgatták volna a filmet, de csak két hetet maradt. Bár hosszú ideig azt állította, hogy még csak meg sem nézte a filmet, mert nagyon fel volt háborodva, hogy nem Bromden főnök szemszögéből látjuk a történetet, a felesége később elárulta, hogy boldog volt, amiért elkészült a film.

via MentalFloss