Annyira mindenki a Kaliforniai álom győzelmére számított, hogy amikor a Warren Beatty és Faye Dunaway páros, az 50 éve készült  Bonnie és Clyde főszereplői bejelentették a legjobb film kategória nyertesét a 89. díjátadó gálán, Dunaway Beatty tétovázását megunva ennek a filmnek a címét mondta be. Majd Beatty gyorsan mentegetőzhetett is, mert az Amerikai Filmakadémia szavazatai alapján a Holdfény lett a legjobb film, amire számítani is lehetett, meg nem is. Szerintünk nem ez volt a 9 jelölt közül a legjobb, és bizony, elképzelhető, hogy a politikai korrektség győzött.

Szerettük Barry Jenkins filmjét, ugyanakkor enyhén túlértékeltnek tartottuk és tartjuk most is. Egy rendkívül személyes, helyenként nagyon szép és erős történet ez egy fiatal meleg fekete srácról, akinek életéből a Holdfény három mozzanatot mutat be. A három egység nem egyformán erős, az átkötés néha egyenetlen, a főszereplőről pedig az égvilágon semmit sem tudunk meg, csak azt, hogy a legvégéig nem tud mit kezdeni a ténnyel, hogy meleg. A más szempontból szintén túlértékelt Kaliforniai álom ennél sokkal jobban összerakott darab, a mi kedvencünk, A régi város pedig sokkal fontosabb kérdéseket boncolgat és teszi ezt sokkal jobban.

Mit nyert még a Holdfény? Mahershala Ali a legjobb férfi mellékszereplő díját is megkapta és a legjobb adaptált forgatókönyvért is szobor járt, az öt másik jelölésért – legjobb rendezés, Naomi Harris a legjobb női mellékszereplőként, a legjobb operatőri munka, legjobb zene és legjobb vágás – nem. A jólelkű drogdílert alakító Ali helyett én a drogos anyát játszó nagyszerű Naomi Harrist díjaztam volna, bár ebből a mondatból is kiderül, hogy mindkét szerep jókora filmes klisé. A zene valóban nagyszerű volt, de jócskán eklektikus, az operatőri munka szép, a rendezés, mint említettem, egyenetlen. Nem ciki, hogy ez a film nyert, de nagyon könnyen ráfoghatják, hogy a legfőbb érdeme az, hogy egy meleg ÉS fekete srácról szól.

Merthogy a másságot szívesen díjazzák, tavaly pedig balhé volt a valóban kevés színesbőrű jelöltből. Erre tessék, három fekete témájú jelölt film is volt – a másik az inkább a színészi alakítások miatt fontos A számolás joga és a nálunk nem játszott Fences Denzel Washingtonnal-, és egy indiai az Oroszlán, bár az is inkább a futottak még kategória.

A trolloknak amúgy is nyilván zavaró volt, hogy sehol egy holokauszt témájú alkotás, így szegény Holdfényt csúnyán megrugdossák majd, persze szokás szerint anélkül, hogy megnéznék, mint Tibor nevű olvasónk, aki reflexből így kommentálta kritikánkat: „na már csak ez kellett buznyák is negró is brrrr”. Nem kell félni az ilyesmitől, csak zavaró.

Ha egy kevésbé jó film nyer, az nyilván alacsonyabbra teszi a mércét is. Szóval nem sajnáljuk Barry Jenkins filmjétől a díjat, de különösebben nem is örülünk neki. A régi városnak örültünk volna, a Kaliforniai álomnak is talán – bár az a film szerintem túl könnyed egy ilyen díjhoz és túlságosan is a szakmának szól. A Kaliforniai álom a 14 jelölésből „csak” hatot váltott díjra, köztük a legjobb rendezőét Damien Chazelle-nek (Whiplash) és a legjobb operatőri munkáért, és Emma Stone lett a legjobb színésznő, mondjuk megérdemelten. A régi környék rosszabbul járt, hatból egy szobrot nyert, de Casey Affleck lett a legjobb férfi színész, teljesen jogosan.

És a többiek? Én speciel imádtam az Érkezést, de a metakommunikációs sci-fit a legtöbben túl értelmiséginek találták, és maga a stúdió sem nyomta annyira, a főszereplőnő, a zseniális Amy Adams pedig be sem került a legjobb női jelöltek közé. Denis Villeneuve munkáját végül a 8, főleg technikai kategóriájú jelölésből csak a legjobb hangvágásáért tüntették ki.  Mel Gibson 6 jelölésből végül a legjobb vágásért és a legjobb hangkeverésért járót vihette haza, ami nyilván némi csalódás volt számára, de ne nevezzük megalázó vereségnek, mert bár nagy rajongótábora van, A fegyvertelen katona inkább közepes háborús film, erősen szájbarágós mondanivalóval. A film hangkeverésért kapott díja pedig azért is különleges, mert a díjazott Kevin O'Connellt huszadik alkalommal jelölték erre a díjra, de korábban sosem kapta meg. Most megtört a jég, ezzel megszakadt a leghosszabb ideje tartó nyeretlenségi széria az Oscaron.

Sok kritikus kedvence volt a Hell or High Water - A préri urai címen már fut HBO-n, de a 4 jelölésből – eredeti forgatókönyv, vágás és Jeff Bridges számára egy legjobb mellékszereplő nomináció – semmi sem lett. Nem tűnt befutónak a Fences sem, de a mostanában sokat foglalkoztatott Viola Davies mégis hazavihette a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. És majd biztos azért is megindul az oda és vissza szókaraté, hogy miért kapta mindkét legjobb mellékszereplőnek járó díjat fekete színész vagy éppen azért, hogy miért lett mindkét legjobb színész fehér. Csak ez a rész unalmas már. Mi leginkább Casey Afflecknek örülünk, mert tényleg szenzációs volt, és azt is reméljük, hogy valamelyik forgalmazó végre behozza a Captain Fantastic című filmet, amiért Viggo Mortensent legjobb férfi színésznek jelölték, és egyáltalán nem véletlenül.