Kritika: Desierto - Az ördög országútja - Tíz kicsi mexikói

Olyan, mint egy valóságshow, csak a kiesők ezúttal golyót kapnak valamelyik létfontosságú szervükbe, avagy hogyan fordulhat a migrációs folyamat véres valóságba.

Kinek ajánljuk? Aki egy, az első perctől az utolsóig izgalmas akciófilmet akar látni, ami mégsem az akciófilmes klisékre épül, aki bírja Gael Garcia Bernalt és/vagy Jeffrey Dean Morgant, és persze aki szeretne kicsit mélyebben belelátni a Nagy Migrációs Kérdésbe.

Tetszik rá emlékezni, amikor a T2 riportere az útmenti bokrokban hajkurászta a migráncsokat egy félbolond helyi asszonysággal karöltve? A gyűlöletkeltés, a féligazságok eltorzítása és sulykolása persze nem csak nálunk vesz rá embereket, hogy olyanok ellen forduljanak, akikről semmit nem tudnak. Vagyis az amerikai-mexikói határon átszökni kívánó illegális bevándorlóknak is megvannak a maguk ellenségei a határ mindkét oldalán, de szerencsére ritkán fajul el a dolog annyira, mint a Desierto - Az Ördög országútjában.

Nem a mi posztunk feltárni és kielemezni, mi és miért történik az Amerikai Egyesült Államok déli határán, de tény, hogy évente több tízezer illegális bevándorló jut az a szigorúan őrzött – és természeténél fogva is rendkívül barátságtalan határvidéken, akiket aztán egytől egyig felszippant a munkaerőpiac. Ez már évtizedek óta népszerű filmes téma, és van, aki drámaként, van, aki vígjátékként dolgozza fel, de keveseknek jutott eszébe, hogy akciófilmet csináljon a tiltott határátlépés tortúrájából. Pedig elég egy jól felkészült, a terepet jól ismerő, távcsöves puskával felszerelt önkéntes határvadász ahhoz, hogy pillanatok alatt vérfürdővé váljon a migrációs folyamat.

Adott egy csapat, majdnem egyforma, kötelező jelleggel kopott baseball sapkát és kockás inget viselő kicsi mexikói, tíznél picivel többen vannak, akik a sivatagos tájon át caplatnak az amerikai álom felé, amikor valaki pillanatokon belül leszedi őket a nyílt terepen. Csak azok maradnak életben, akik véletlenül lemaradtak, de a fegyveres éber kutyája felfigyel rájuk is, és nyomban támadásba lendül, a férfi pedig a nyomában. Megindul a hajsza, és bár abszolút kiszámítható, hogy kik fognak áldozatul esni, sőt, puszta rutinból még azt is meg lehet mondani, hogy milyen sorrendben hullnak el szegények, a vadászat zsigeri izgalma mégis hat ránk, nézőkre. 

Az ezúttal rendezőként és vágóként szereplő Jonás Cuarón, akit általában híresebb édesapja, Alfonso révén szoktak emlegetni, és aki a Gravitáció forgatókönyvírója volt, nyilvánvalóan remekül ért ahhoz, hogy anélkül készítsen izgalmas akciófilmet, hogy akciófilmes kliséket puffogtasson. Ehhez persze kellett két remek színész is. Jeffrey Dean Morgan , még jóval a The Walking Dead Neganjának eljátszása előtt vállalta be ezt a figurát – 2015-ös darabról van szó -, akiről semmi nem derül ki, csak az, hogy profi vadász és még profibb gyilkos. A mexikói Cuarón, akinél nyilván nem kell találgatnunk, kinek drukkol, nem akart ördögi figurát csinálni ebből az alakból. Bár piál rendesen és néha elmorogja, hogy ez mindig is az ő földje volt – némileg figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a terület régen Mexikóhoz tartozott -, tulajdonképpen csak az derül ki, hogy az indulat és a vérszomj hajtja, és ez bőven elég is.

Ahogy a Gael García Bernal által játszott egyszeri bevándorlóhoz sem kell részletes életrajzot és munkaköri leírást mellékelni ahhoz, hogy működjön a figura, akinek nincs is más dolga, mint menekülni és túlélni, és a dolgok logikáját követve egy bizonyos ponton visszavágnia. És ez tökéletesen működik a szűk másfél órás játékidő szinte minden percében, olyan tempót diktál a sztori és olyan izgalmas ami történik – hogy ezt gyakorlatilag nem lehet jól lezárni. És tulajdonképpen ez a film egyetlen hibája: olyan jól fel van benne minden pörgetve, hogy a befejezés már nem lehet elég nagy durranás, hiszen a történet saját logikáját és a készítők nemzeti hovatartozását figyelembe véve csak egyféleképpen végződhet a poros sivatagi párbaj. !Viva Mexico!

Értékelés: 8/10