A szerencseforgató – Néha a lúzereknek is jár egy kis szerencse

Hol kereshetjük a legnagyobb veszteseket? Hát a szerencsejátékok világában, a kaszinókban, ahol egy perc alatt cserélhetnek milliók gazdát, csak egy kis mázli kell hozzá. Vagy valami egészen más.

William H. Macy világéletében veszteseket játszott – gondoljunk csak a Fargo (1996) lúzer autókereskedőjére, Jerry Lundegaardra! -, és van abban valami ironikus, hogy ezzel milyen szép karriert épített fel, amibe még egy Oscar- és néhány Golden Globe-jelölés is belefért. Csakhogy Macy rendszerint mellékszereplőként vesztes, itt viszont az övé a pálya, és a vesztesek igazi pályája Las Vegas, a kaszinók és kártyaasztalok világa, és ennek a világnak a foglya, szó szerint is, hősünk, Bernie Lootz, a rémes magyar című A szerencseforgató (2003) címszereplője.

Bernie megszállott szerencsejátékos, de egyáltalán nincs jó viszonyban Fortunával, hiszen éveken át csak veszített. Miután teljes vagyonát elvitte a játék, még óriási adósságba is verte magát - a Shangri-La kaszinónak például százezer dollárral tartozik. Bernie azonban kap egy lehetőséget az intézmény vezetőjétől (Alec Baldwin), hogy ledolgozza az adósságát. Mivel profi balszerencsés, ezért semmi mást nem kell tennie, csak leülni a nyerésre álló vastag vendégek mellé, és játszani, hogy legendás pechsorozatával "rontást" hozzon rájuk is. Egy darabig jól működik a balszerencsehozó és a kaszinó együttműködése. Amikor azonban Bernie már majdnem ledolgozta a teljes adósságát, belép az életébe Natalie (Maria Bello), a kaszinó egyik pincérnője, és úgy tűnik, hogy aki szerencsés a szerelemben, annak az asztal mellett is jobb a lapjárása.

Bernie váratlanul nyerni kezd, és ezt nem nézi jó szemmel a kaszinó régi-vágású és maffiakapcsolatokat is ápoló vezetője. Azt pedig végleg nem hagyja, hogy adósa lelépjen a szerelmével, csakhogy neki is megvan a maga baja. A klasszikus kaszinók kora lejárt, ahogy az övé és Bernie-é is, akihez valami egészen furcsa kötelék köti, miközben megjelenik Bernie rég látott fia (Shawn Hatosy), aki talán még apjánál is zűrösebb fazon. És itt tulajdonképpen mindenki vesztes, aki a régi világot képviseli, de nyilvánvaló, hogy Wayne Kramer  rendező velük szimpatizál. És egy nagyon ügyes trükkel érte el, hogy mi is Bernie-nek szurkoljunk. William H. Macy ugyanis három ugyanolyan, de különböző méretű öltönyben forgatta le a filmet. Amikor boldogtalan és szerencsétlen volt, akkor egy két számmal nagyobb öltönyt viselt, amikor kicsit jobban mentek a dolgai, akkor csak egy mérettel volt nagyobb a ruha, amikor pedig rámosolygott a szerencse, ugyanannak az öltönynek a tökéletesen rászabott verzióját vette fel, jóval színesebb nyakkendővel, és a díszlet is erősebb megvilágítást kapott.