Emilia Clarke kétszer is stroke-ot kapott a Trónok harca forgatása idején

A színésznő most először beszélt arról, hogy 2011-ben koponyaűri vérzése volt, amibe majdnem belehalt. Rettegve csinálta végig a sorozat 2. évadát – most ő az agyvérzés utáni rehabilitáció kampányarca.

Az interjúiban mindig mosolygós és folyton bolondozó Emilia Clarke ezúttal egy nagyon komoly témáról beszélt a többmilliós rajongótáborának az Instagram-oldalán:

Emilia Clarke lett ugyanis a Same You Charity kampányarca, azé a szervezeté, amelyik arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a stroke, az agyi érkatasztrófa és a központi idegrendszer többi súlyos betegsége esetén nemcsak az menthet életeket, ha időben felismerik a tüneteket, hanem a beteg rehabilitációja is legalább ugyanilyen fontos dolog.

A 32 éves színésznő most először beszélt a nyilvánosságnak arról a New Yorker magazinnak adott interjújában, mennyire megviselte, amikor két alkalommal is átesett a stroke egyik változatán. Koponyaűri vérzése volt, amibe kis híján belehalt:

2011. február 11. reggelén épp egy edzőteremben öltöztem a Crouch Enden, Észak-Londonban, amikor hasogató fejfájás tört rám. Előtte egy nagyon hosszú és makacs betegségem is volt, ami alatt azzal próbáltam edzeni a memóriámat, hogy felmondtam magamnak a régi Trónok harca-szövegeimet.

A színésznőt a rosszulléte után azonnal kórházba vitték, ahol MRI-vizsgálatot is végeztek rajta:

A diagnózis igen baljós volt: koponyaűri vérzés. Ez egy életveszélyes stroke-típus, amit az agyállományba került, kiszivárgott vér okoz. Nekem egy agyi aneurizmám, azaz érszakadásom volt, amiről később megtudtam, hogy a betegek egyharmada azonnal belehal. Azoknál a betegeknél, akik túlélik, nagyon fontos a sürgős beavatkozás, és a sérült ér elzárása, mivel ilyenkor nagyon magas egy második koponyaűri vérzés kockázata, és az már gyakran halálos kimenetelű. Nekem is azonnali műtétre volt szükségem.

Az operáció után három órával a színésznő arra ébredt, hogy elviselhetetlen fájdalom kínozza, és nagyon nehezére esik a beszéd:

Alig tudtam kimondani a szavakat, teljesen úrrá lett rajtam a pánik. Soha életemben nem rettegtem annyira, mint akkor, úgy éreztem, eljött a vég! Láttam leperegni magam előtt az életemet, és meg akartam halni. Azt akartam, hogy húzzák ki a dugót! Könyörögtem az orvosoknak, hogy meghalhassak, mert a munkám, az egész életem akörül forgott, hogy beszélek, hogy másokkal kommunilálok. Ha ez nincs, akkor mindennek vége, elvesztem. 

A színésznő a műtét után még egy hónapig kórházban volt. Ezután hazaengedték, de a szorongása nem múlt el:

Nem hagytam abba a forgatást, de megszenvedtem vele. A második évad volt a legrosszabb. Nemcsak hogy nem tudtam, mi lesz Daenerysszel, de megmondom őszintén, minden egyes nap minden egyes percében úgy éreztem, most meg fogok halni!

Két évvel később, 2013-ban két Trónok harca-évad között az idehaza Álom luxuskivitelben című film, a Breakfast at Tiffany’s színpadi változatán dolgozott a színésznő a Broadway-en. Egy orvosi vizsgálat során azonban kiderült: az agya megnagyobbodott, sürgősen műteni kell!

Rutineljárásnak mondták, ám amikor felébredtem, ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mert a műtét nem sikerült. Újabb egy hónapot töltöttem kórházban, és már feladtam minden reményt. Megvakultam, szorongtam, pánikrohamaim voltak. Sosem szoktam panaszkodni arról, hogy nem igazságos velem az élet, mert megtanultam, hogy valakinek valahol biztosan még nálam is rosszabb a helyzete. Viszont amikor másodjára is átesel ugyanazon a traumán, akkor már hajlamos vagy elveszíteni minden reményt. Csak egy üres váz voltam ekkoriban, bár most már nem is nagyon emlékszem erre a sötét időszakra. Az agyam igyekezett mindent kitörölni. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy olyan elkeseredett voltam, hogy már nem is akartam élni.

A színésznő tehát a személyes, rossz tapasztalatai miatt döntött úgy, hogy a SameYou-kampány arca lesz. Jótékonysági munkája során minden népszerűségét latba vetve igyekszik segíteni azokon, akik úgy érzik, egy agyi érkatasztrófa után, a kórház ellátás mellett további fizikai és lelki rehabilitációra, terápiára lenne még szükségük, hogy újra megtalálják a helyüket a munkában és a magánéletben. (via Uproxx)

Címlapkép: Alberto E. Rodriguez/Getty Images