Szívtipró gimi, Vészhelyzet és a többiek. Felüdülés volt, amikor nagyjából húsz éve beszivárogtak Magyarországra, és ha valakinek nosztalgiázni támad kedve, még mindig elcsípheti a tévében őket.
Ha minden porcikánk tele van már a helyszínelős–dr. csontos–walking deades sorozatoktól, ahol fullba nyomják az arcunkba a szétcsócsált végtagokat és egyebeket, vagy csak egyszerűen szeretnénk egy kicsit nosztalgiázni, akkor sincsen gond, hiszen ha nagyon keresünk, találunk pár jó, régi sorozatot, amit tutira néztünk már húsz éve is, és amire újból rácuppanhatunk.
Vészhelyzet (1994)
Az első sorozatok között volt, ami bekúszott hozzánk a kilencvenes években. A kissé véres – bár az utóbbi idők sorozataihoz képest kismiska – esetek az amerikai kórház sürgősségi osztályán meglehetősen újszerűnek számítottak húsz éve, a karaktereket pedig tényleg jó színészek játszották, akik közül sokan mára befutott, A listás hollywoodi színészekké váltak. Itt kezdte karrierjét a Ross dokit alakító George Clooney, de Noah Wyle, Anthony Edwards és Julianna Margulies is ezzel a sorozattal került a köztudatba. És ami a legszebb, még Quentin Tarantino is rendezett egy epizódot. Míg régen csak a közszolgálati csatorna sugározta, manapság az M3-on, a Coolon és az RTL II-n is elcsíphetjük.
Szívtipró gimi (1994)
Valószínűleg minden iskolás követte ezt az ausztrál sorozatot, és közben arról fantáziált, hogy bárcsak oda született volna, ahol ennyire laza a suli, és ennyire jófejek a tanárok. Persze itt is volt ügyeletes rosszfiú, akibe bele lehetett szeretni, és a piercingek, az akkor vagánynak számító frizurák sokakat elvarázsoltak. A drogok, a szerelem és a barátság témái köré szerveződő események olyan újszerűen voltak tálalva a sorozatban (az addig Magyarországra eljutó ifjúsági sorozatokhoz képest), hogy hatalmas rajongótáborra tett szert, és a film által sugallt szabadság, ami az ausztrál középiskolát jellemezte, mély benyomást tett a magyar diákokra is.
X-akták (1993)
Az első sci-fi sorozatok között volt, ami Magyarországra ért nagyjából húsz éve, és a két nagyszerűen kitalált karakter, Scully és Mulder FBI-ügynökök egyből belopták magukat a magyar közönség szívébe. Mivel minden epizódnak külön sztorija volt, ezért az sem volt dráma, ha egy-egy rész kimaradt, bár a hardcore rajongókkal ez nem történhetett meg. A sci-fi sorozatok meghonosodását tehát ennek a szériának köszönhetjük, és a paranormális jelenségek vizsgálata, valamint az összeesküvés-elméletek szórakoztatóipari megjelenése üdítő volt a sok földhöz ragadt krimi után. A sorozat szlogenje, a „The Truth is Out There.”, vagyis "Az igazság odaát van" valóságos szállóigévé vált. Először a közszolgálati csatornán követhettük az eseményeket, majd a széria átköltözött a Viasatra és a Coolra is.
Egy rém rendes család (1987)
Ha borzongani akarunk, hogy mit néztünk kb húsz éve a tévében, sőt, hogy mit találtunk viccesnek húsz éve, akkor vessünk egy pillantást a Humor csatornára, ott találjuk meg a napokban harmincadik születésnapját ünneplő sorozatot! A cipőárusról és defektes családjáról szóló széria a maga idejében hatalmas sikernek számított, és szinte mindenki imádta. A humor azonban túlhaladta a sorozatot: azok a poénok, amik a sorozat készítésének idejében szimplán viccesnek számítottak, most már a női egyenlőséget szem előtt tartóknál, - és remélhetőleg másoknál is – egyszerűen kiveri a biztosítékot. Szóval bűnös humor, az biztos, de mégis nagyon érdekes egy-két részt végignézni, és elámulni azon, hogy bizonyos fajtájú humor mennyire ki tud menni a divatból.
Csengetett, Mylord? (1988)
Ez az a sorozat, amit a rajongók (többek között e sorok írója) akárhányszor végig tudnak nézni, bármikor, bárhol adják a televízióban. Az unásig ismert epizódokon is ugyanolyan jól lehet szórakozni, mint régen tettük, és végre itt nem kell leszakadó, rothadó, bűzölgő hullákat, végtagokat nézni, hanem csak és kizárólag az arisztokrácia és a munkásosztály 1930-as évekbeli küzdelmeit, ami akkor valószínűleg nem számított felhőtlen mókának, de a tévében nézve már más a helyzet. A jól ismert szereplők, a zseniális szinkron, a visszatérő poénok, és persze az echte angol helyszínek mindig jót tesznek szívnek és léleknek.
