A Tango és Cash forgatása maga volt a pokol. Hihetetlen, hogy mégis egy tökös akcióvígjáték lett a végeredmény.
Már a forgatás eleje sem volt problémamentes: Cash szerepét eredetileg Patrick Swayze-re osztották, de hamar szedte a sátorfáját, és elment inkább megcsinálni az Országúti diszkót.,úgy kezdtek neki a munkának, hogy nem volt kész a forgatókönyv, és Stallone hamar kirúgatta az operatőrt, Barry Sonnenfeldet (operatőrként: Véresen egyszerű, A halál keresztútján, Segítség felnőttem, Tortúra, rendezőként: Addams Family, Men in Black, Vadiúj Vadnyugat, Szóljatok a köpcösnek, Totál káosz). Donald E. Thorint szerződtették a helyére, aki Stallone korábbi filmjét, A bosszú börtönébent fényképezte. Három hónap múlva a rendező, Andrej Koncsalovszkij következett - őt Jon Peters bocsájtotta el, mert máshogy képzelték el a film befejezését. A záró akciójeleneteket már Albert Magnoli vezényelte le, de mielőtt megérkezett volna, a produkció egyik second unit directora, Peter MacDonald is felvett néhány jelenetet. Ő is dolgozott már együtt Stallonéval: a Rambo 3. kirúgott rendezőjének helyére ugrott be.
Koncsalovszkij és Peters már a kezdetektől szinte két teljesen különböző filmet képzeltek el: a rendező, Stallonéval együtt egy komolyabb filmben gondolkodtak, míg a stúdió, Peters-szel az élen egy könnyed, vicces akciómozit akart. A feszültség olyannyira fokozódott, hogy az utolsó hetekben már nem is beszéltek egymással. Stallone hírhedt óriási egójáról és fennhéjázásáról, és bizony neki is része volt az orosz rendező eltávolításában, de ameddig lehetett, mellette állt, sőt, gyakorlatilag ő tartotta egyben a produkciót, íróként és még rendezőként is. Nélküle sokkal hamarabb mennie kellett volna Koncsalovszkijnak.
A kapásból pocsék forgatókönyvet napról-napra toldozgatták, és egyre vállalhatatlanabb lett. Jeffrey Boam-ot, a Halálos fegyver 2-3. és az Az elveszett fiúk íróját kérték fel, hogy csináljon vele valamit. Boam megtette, amit tudott, de annyira utálta az egészet, hogy nem akart a nevét látni a stáblistán.
Ha már ennyire nem működött semmi, szinte természetes, hogy a vágással is problémák adódtak. Stuart Baird lépett a porondra, aki afféle vágódoktorként is működött, és borzalmas nyersanyagból rakott össze vállalható filmeket. Évekkel később Stallone Pusztítóját is ő rázta gatyába. Bairdnek egy csomó jelenetet ki kellett dobnia a végső változatból, és mert a Warner nem akart úgy járni, mint a szintén Stallone-féle Cobra esetében - ami a brutalitása miatt kapásból X-es besorolást kapott, azaz a pornófilmekkel sorolták egy kategóriába - vigyáznia kellett az erőszakkal. Munka közben Baird hívta a filmhez Harold Faltermeyert, aki a Top Gun, a Fletch és a Beverly Hills-i zsaru után muzsikájával ismét tökéletesen megragadta a nyolcvanas évek esszenciáját.
A cívódások és a káosz miatt jócskán megcsúszott a munka: 1989. augusztusára tűzték ki a bemutatót, de az utóforgatások és egyéb javítgatások miatt csak október végére lett kész a film. Akkor már a december 15-i bemutató kőbe volt vésve, így épp csak le tudták gyártani a kópiákat.
Kritikailag iszonyatosan megbukott, a két címszereplőt és a forgatókönyvet is jelölték Arany Málnára, és azóta is megosztja az embereket. Pedig a Tango és Cash marha jó film: igazi buddy movie, a Halálos fegyver kistesója, vicces, tökös, tiszteletlen - mint általában a nyolcvanas évek legjobb filmjei. Ráadásul együtt parádézik a két legnagyobb ZS-legenda: Robert Z'Dar és Brion James! Őrület!
Nem feledkezhetünk meg a zseniális magyar szinkronról sem. Sokáig lehetne emlegetni a legjobb beszólásokat, de a két legismertebb a Stallone szájából, Gáti Oszkár hangján elhangzó: "Rambo? Az egy buzi," és a"Te voltál a csúcs a Conan, a barbárban" - bármit is jelentsen ez.
