Reese Witherspoon belefér a saját hátizsákjába

A Vadon egy személyes zarándokút keresztül Amerikán, és hősnője nem csak egy behemót nagy hátizsákot cipel magával, hanem elrontott élete minden emlékét.

Ez kérem egy megtörtént eseményt feldolgozó igaz történet, de magában az eseményben nincs semmi falrengető vagy rendkívüli. Egy fiatal nő, bizonyos Cheryl Strayed – és elsőre azt hittem, nem ez az igazi neve, a Strayed ugyanis elkóboroltat jelent – elindul egy zarándokútra, de ez nem olyan út, mint az El Camino, itt a vallásnak nincs elsődleges helye, a Pacific Crest Trail sokkal inkább az önfelfedezésről, a gondok hátrahagyásáról és egy kicsit az újjászületésről szól. Cheryl, aki mindenféle tapasztalat nélkül vágott neki a nagyjából 1100 mérföldes útnak, ami a teljes útnak nagyjából a fele – könyvet írt a tapasztalatairól, és a könyv megfilmesítési jogaira már annak megjelenése előtt lecsapott Reese Witherspoon produkciós cége, a színésznő pedig a Tim Burton rendezte Nagy szemek főszerepét mondta vissza, hogy eljátszhassa Strayed szerepét.

És miért is indult Chery zarándokútra? Az élete összeomlóban van, és ő is mindent elkövetett, hogy tovább omoljon, egy elrontott házasság, alkoholizmus, hűtlenség és minden, ami csak belefért. Bár életében nem kirándult, egy hirtelen ötlettől vezérelve vándorútra indul az Egyesült Államok nyugati partvonalán. Átkel a Mojave sivatagon, megmássza a Sierra Nevadát, végiggyalogol Kalifornián és Oregonon, kibírja a havat és a forróságot. És legfőképpen: a magányt. Hosszú útja során persze sok emberrel találkozik, köt barátságokat és túlél néhány ijesztő kalandot: de az igazi társaságát a múltjából meríti. Menet közben a régi, elrontott élete szereplői kísértik.

Vadon (2014) tartalma persze azt sugallja, hogy a hősnő egy idióta amatőrként vágott neki az útnak, ami nem teljesen igaz. Megszervezte például, hogy az út bizonyos pontjain megfelelő ellátmány legyen, és ahol még levelek is várják, némi lelkifröccsként szolgálva. Egy komoly hibát azonban elkövetett: a csak Szörnyetegnek becézett hatalmas kék hátizsákba mindenféle szisztéma nélkül, átgondolatlanul pakolt be, rengeteg nélkülözhető dolgot vitt magával – és a film egyik legjobb jelenete, amikor nála tapasztaltabb útonjárók segítenek neki ezt a hibát kijavítani. És a film az ilyen találkozások miatt nagyszerű élmény, annak ellenére is, hogy sok „akció” nincs benne. És persze Witherspoon miatt is érdemes nézni, aki az alakításáért Oscar-jelölést kapott – akárcsak az édesanyját játszó Laura Dern -, és a játékának egyik kulcsa lehetett, hogy a francia-kanadai rendező, Jean-Marc Vallée (Mielőtt meghaltam, C.R.A.Z.Y.) az egész forgatás alatt nem engedte, hogy a tükörbe nézzen.