Csongor és Tünde

Vörösmarty halhatatlan történetének közép-pontjában Csongor út- és boldogság-keresése áll: Csongor folyamatosan keresi, kutatja Tündét, a Földre leszállt, majd a gonosz Mirigy miatt innen elmenekülni kényszerült tündérlányt, akibe szerelmes és aki - valamikor - az övé lett.
Miközben Csongor bolyong a földi tereken, a hármas útelágazáshoz érve találkozik az emberiség allegórikus figuráival, akik a polgári világ háromféle kiteljesedési lehetőségét jelképezik: a Kalmár a polgári világ haszonelvűségét, a pénz mindenhatóságát, a merkantili szellemet szimbolizálja; a Fejedelem a Napóleon-kultusz jelképe, a világot leigázni tudó emberi erőt példázza; a Tudós pedig a felvilágosodás racionalizmusának jelképe, az ész mindenhatóságába vetett hit kifejezője, s egyúttal a Hegel által előrevetített nem-művészi korszak képviselője is. A felkínált lehetőségek tévútnak bizonyulnak, mindhárom allegorikus szereplő reményeiben megcsalattatva, kisemmizve érkezik vissza a kiindulópontra.