Színház

DV8: John

színházi közvetítés, angol, 2014.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A DV8 ismét kiprovokálja, hogy olyan fontos társadalmi kérdésekről gondolkozzunk el, amelyek mellett minden nap könnyedén elmegyünk. A társulat alapítója, Lloyd Newson, aki eredetileg pszichológiát tanult, minden darabjában megalkuvás nélkül emeli színpadra a tabutémákat és mozdítja ki komfortzónájukból a nézőket. Ezúttal 50 férfival készített mélyinterjút az életükről, szexről, szerelemről, egyéni küzdelmeikről. Ezekből a történetekből kerekedik ki a John, amelyben egy szereplő különböző életszakaszaiba nyerhetünk betekintést: a rossz családi háttértől, a drogparadicsomon át a beteljesületlen szerelemig. Átlagos, hétköznapi történet, ami legalább annyira szól az életben maradás esélyeiről, mint a társadalmi környezetről. Átjárás a dokumentumszínház, a fizikai színház és a tánc között - az egyes műfajok mennyiségét patikamérlegen mérték ki, így alkotnak együtt új egységet. Bár a társulat sosem használ egyszerű színházi eszközöket, mégis az a természetesség sugárzik darabjaikból, ami feldolgozott témáikban való elmélyülésükből adódik. Most egy, a helyszínt hol szállodává, hol börtönné változtató forgószínpad, illetve a hihetetlen fizikai és szellemi teljesítményt nyújtó szereplők az előadás legmeghatározóbb elemei. Mélyen elgondolkodtató, hatásos és igazi produkció.

"Ami a brit társulat esetében figyelemre méltó, az a Magyarországon szokatlan minőségi állandóság, a kopásálló nagyszerűség jelensége." (Halász Tamás, 2005) Ezek az állítások még mindig igazak a DV8-re, hiszen minden darabjukban napjaink közösségi kérdéseit dolgozzák fel. Nemcsak a színház, de a film is otthonos terep számukra: világhírükben nagy szerepe volt táncfilmjeiknek is, melyek olyan kérdésekre koncentráltak, mint a homoszexualitás, vallás és az antidepresszánsokkal elért boldogság. Az utóbbi időben készült produkcióikban kevesebb hangsúlyt helyeznek a mozgásra, a szövegek viszont annál nagyobb jelentőséget kapnak darabjaikban.

"Hogyan beszélhetünk a mai kor kihívásairól, hogyan vethetünk fel szabadon problémákat, hogyan élhetünk szabadon?" Newson ezeket a szavakat a 2012-ben a Trafóban látható Can We Talk About This? című előadása kapcsán mondta, de a kérdésfelvetés érvényes egész munkásságára, hiszen mind ő, mind társulata, a DV8 mindig a tolerancia, az élhetőség és a túlélés lehetőségeit boncolgatja különböző problémák feldolgozásán keresztül. A Can We Talk About This?-ben a vallásszabadság és a szólásszabadság volt terítéken. A John nem koncentrál egy politikai vagy társadalmi kérdésre: az életet mutatja be, amiben ezek a kérdéskörök időről időre felvetődnek. Személyes harc igazi démonokkal szemben.

A(z) Uránia Nemzeti Filmszínház előadása

Stáblista:

Hozzászólások

Edmond Dantes 2014 okt. 03. - 09:46:22
Nagyon erõs produkció, alapjában véve pofonegyszerû v annak tûnõ eszközökkel:
1) sok-sok interjúból összegyúrnak 1 db "virtuális" férfit, és 75 perc alatt szünet nélkül leadnak egy tul.képpen kétrészes darabot, elsõ rész a férfi hányatott, halmozottan hátrányos, de ismerõs elemekkel teli élete születésétõl máig (52 éves), második rész - folytatólagosan - egy férfiszauna élete, ami és ahol "zajlik" és ahová (anti)hõsünk "belakja magát".
2) felépítettek egy forgószínpadot, ami gyakorlatilag állandóan forog, így minden és mindenki folyamatos mozgásban van: szinte percenként vagy annál is sûrûbben 1-1 új jelenet, színváltozás. Szakadatlan cselekmény és cselekvés.
3) folyamatosan, olykor szokványos(nak tûnõ), de többnyire egészen egyedi mozgás/pantomim/kortárs táncszínházi elemekkel jelenítenek meg történéseket, cselekményeket, emberi érzelmeket. Ez a folyamatos mozgás a folyamatosan mozgó színpadon, közben folyamatos beszéd, kiegészülve a gondosan megtervezett fénytechnikával és a diszkrétnek mondható háttérzenével, egészen egyedi hatást ér el.

Amitõl pedig a produkció emlékezetessé, szinte önálló mûfajjá válik: a "rendszergazda" verbatim színháznak hívja, az a fentiek tökéletes, gondosan kiegyensúlyozott adagolása, szintézise. Minden a helyén van és/vagy a helyére kerül, térben-idõben-mentálisan.

Csak sajnálni lehet h az angol nyelvû elõadás magyar feliratának olvasása közben (mert muszáj olvasni! a sûrû szövetû szöveg és a színpadi látvány szervesen összeforr...pont ez a lényeg), szóval olvasás közben a tekintet és agyunk olykor nem képes 1/1 követni a beszélt szöveghez és a cselekményhez másodpercnyi pontossággal igazodó mozgás- és egyéb (fent említett) elemeket, de ez mit sem von le az elõadás hatásosságából, elragadó, mûfajteremtõ egyediségébõl. Tetszenénk angol anyanyelvûek lenni v anyanyelvi szinten beszélni angolul.