Színház

Elkéstél, Terry!

bűnügyi játék, magyar, 2009.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

"...a gyilkosság egy végtelenül kegyetlen dolog, még akkor is,
ha az elkövetők néha szépfiúnak, egyetemi tanárnak vagy akár
anyáskodó, szépen őszülő hajú, kedves hölgyeknek néznek ki."
Raymond Chandler

Raymond Thornton Chandler amerikai krimiíró. Legismertebb könyvei: A hosszú álom (1939), Kedvesem, isten veled! (1940), A magas ablak (1942), Asszony a tóban (1943), A kicsi nővér (1949), Elkéstél, Terry (1954), amelyért Edgar Allan Poe-díjat kapott és a Visszajátszás (1958).
Chicagóban született 1888-ban. A háború után Los Angelesbe költözött. Hogy megéljen, ponyvaregény-íróvá képezte magát. 1959-ben halt meg.
Stílusa és gondolkodásmódja az elmúlt hatvan évben jelentős hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra.
"Chandler műfaj-meghaladó detektívregényeinek magányos főhőse Los Angelesben tanyázik szerény jövedelemmel, a kaliforniai éjszakát méri fel állhatatosan újra meg újra, "mint birtokát a tulajdonosa". A Philip Marlowe-krimiszéria egyes szám első személyben előadott gubancos történetekből áll. A szerző mindenekelőtt saját személyét vetítette bele Marlowe tekintetébe: elsősorban önmagát kreálta könyveiben valamelyest strapabíróbb lénnyé a való eredetinél, a szemléleti kiinduló-képlet megőrzésével. Az így nyert alaknak van eleganciája, noha darócdurva napjai rendszeresek. Padlóra is küldhető. Nem vas-derekúan, hanem "elnyűhetetlenül" tetterős, fanyar kedvű, fellengzősségekre nehezen kapható fenomén, mégis, már kezdetben szintúgy magára vont olyan címkéket, mint a "romantikus lelkű" vagy az "érzőszívű"." (Ardai Zoltán)

Az Elkéstél, Terry! egy kapatos hajnalon kezdődik. Philip Marlowe magatehetetlen részeget ment ki a rendőrök karmaiból. Az öntudatlan állapotában is tökéletes modorú idegen egyre jobban belopja magát a detektív szívébe - és egyre zavarosabb kalandokba sodorja. Halott és élő feleségek, egy zseniális, súlyosan alkoholista író és feltétlenül befejezendő tizenharmadik könyve kuszálják tovább többek között a szálakat, amelyeket a szerző végül rendre kibogoz.

Chandler összes regénye filmvászonra került, a legismertebb A hosszú álom (1946), Humphrey Bogart főszereplésével. Az Elkéstél, Terry!-ből Hosszú búcsú címen Robert Altmann forgatott filmet.

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. január 23., Gárdonyi Géza Színház

Stáblista:

Szereplők

Terry Lennox
Philip Marlowe
Sylvia Lennox
Green őrmester
Dayton nyomozó
Gregorius kapitány
Sewell Endicott
Lonnie Morgan (újságíró)
Mendy Menendez
Howard Spencer
Eileen Wade
Dr. Verringer
Roger Wade
Linda Loring
Dr. Edward Loring
Harlam Potter
Hernandez kapitány

Hozzászólások

Gabriella54 2009 febr. 18. - 09:40:40 Előzmény cirkofilm
Nagyon kíváncsivá tettetek! Ismerve (és szeretve) az eredeti mûvet, elsõ "ránézésre" egy fordított felállást jobban el tudnék képzelni - mármint hogy Kaszás Gergõ lenne Marlowe és Ötvös András Terry Lennox! De majd meglátjuk :)
cirkofilm 2009 febr. 16. - 15:32:34
Tökéletesen egyetértek azzal, aki azt állítja, hogy a közönséggel volt probléma, nem a darabbal. Folyamatosan, félhangosan végigpofázták az egész elõadást és egyfolytában méltatlankodtak, pedig minden zseniális volt. Tényleg nem mindenki alkalmas arra, hogy egy Rómeo és Juliánál komplikáltabb darabot nézzen meg. Pedig itt most nem egy ultra modern elõadásról beszélgetünk, hanem egy fantasztikusan megrendezett és elõadott krimirõl. Gratulálok Zsótérnak és a színészeknek is.
offtopic
F_E_B 2009 jan. 29. - 15:46:56 Előzmény tettinger
Háromszor voltam életemben a Gárdonyi Géza színházban. Ebbõl egy alkalom volt hagyományos színi elõadás (Konyha). Sajnos a közönség akkor is jobbára idõsebbekbõl állt, akik ránézésre tényleg vígopera kedvelõk lehettek.
9/10
FElepHánt 2009 jan. 28. - 21:44:00 9/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ELKÉSTÉL, TERRY! Zsótér Sándor Egri Gárdonyi Géza Színház
Tandori, Ottlik és Skvorecky óta tudjuk, hogy Hamett mellett Raymond Chandler a bûnre-
nyek legnagyobbja, kár, hogy manapság kevésbé olvasott. Zsótér Sándor nekiveselkedett
és egyik szövevényes történetébõl színdarabot alkotott. Esztelen merészség! A sztori vál-
tozatlan, a figurák azonosak, a zseniális dialógusok a mai nyelvre lettek alakítva, de hogyan
jeleníthetõ meg egy folyamatos idõben játszódó nyomozás, amely minden eddigi színpadi
törvénynek élesen ellentmond? A rendezõnek Ambrus Mária forgószínpadra épített dísz-
lete nyújtja a lehetõséget, a féltucat körcikk szüntelen változásban, az ablakok, ajtók,
bútorok redukált cseréivel és ami még lényegesebb, fantasztikus fény-váltásokkal: legalább
félszáz helyszínt képez. A mûszak brilliánsan oldja meg embertelen feladatát, amely nagyjá-
ból félpercenkénti reagálásokat kíván, a szereplõk pedig iszonyatos sebességgel közleked-
nek a nyílászárók és átjárások kiismerhetetlen labirintusában. Tárgyilagos megállapítások,
választékos mondatok kopognak szenvtelenül: az együttes példás akarással tanulja a szokat-
lan stílust, hibátlan összmunkával teljesíti a nem mindennapos feladatot. A zsótéri elõélet-
tel bíró Mészáros Máté, Kaszás Gergõ, Schruff Milán alakításai emelkednek ki, de Bányai
Miklós háromféle megjelenése is figyelemre méltó. Ötvös András végig a színen van, káp-
rázatos elánnal deklamálja tonnányi textusát, legkisebb gesztusa is ül, egyetlen mondata
sem érdektelen, permanens fizikai és szellemi mozgásban lévõ, dinamikus epicentruma az
elõadásnak. Ráadásul egyszemélyes hangosztályként is mûködik, telefoncsengés, motorzú-
gás, fékcsikorgás, pezsgõpukkanás s hogy Tandorit idézzük: " a villany-borotva hangja benn
s a fûnyírógépé odakünn"..., megtévesztõ tökéllyel szólal meg virtuóz vokalitásában. Mara-
thoni teljesítményének értékét tovább növeli, hogy a rideg logikára épülõ darab szövevé-
nyeibe, a töprengõ, vívódó Philip Marlow magándetektív alakján keresztül emberi érzelme-
ket is bele tud vinni, finom eszközökkel érzékeltetve egy megmagyarázhatatlan szimpátia
irracionális gyökereit.
Még ha meg is kell küzdeni a saját értetlenség lustaságával, nincs jobb, mint valami újsze-
rût látni, a beletanulás keserveit feledteti a soha nem látott élmény múlhatatalan öröme.
Zsótér Sándor ismét sikerrel jelölt ki új irányt színházi alkotómunkájának, az egriek felfe-
lé tendáló teljesítményét pedig újabb kiváló produkció erõsíti.

http://toptipp.hu/szinhaz/videk.htm#terry
10/10
tettinger 2009 jan. 28. - 21:33:39 10/10 Előzmény F_E_B
Talán nem kellene mindenkinek színházba járni, ha nem teszi a legkisebb erõfeszítést sem, valami újabb dolog megismerésére. Nem veszi észre,legalább azt, hogy az ötven-hatvan helyszín váltakozása mennyire mesteri
vagy a világítás virtuóz használata: sokszor fogalmam sem volt, hogy ugyanabban a néhány kivágásban mozgunk körbe... Most gyorsan elolvasom Chandlert, de nem kell ezt teljesen érteni, a fantasztikus játék heves lendülete elfújja a kételyeket. Zsótér megint beletrafált! Ötvös Andris bírja három órát hanggal, színnel, erõvel, játékkal: hoszútávfutó, de nem magányos, órási nekibuzdulással küzd mellette a lelkes társulat. Amit a díszletezõk és a világositók mûvelnek, az meg (Pestrõl nézve) irígylésre méltó csoda! Bíztató meglepetés
volt, hogy a délutáni diák-elõadás 11-12/!!!/ éves közönsége pisszenés nélkül izgulta végig a kibogozhatatlan krimit... (Ötvös Andris hangutánzó leleményein meg nagyokat derültek). Úgy tûnik, a felnõttek nem ennyire nyitottak, nekik talán a "Csárdáskirálynõ a muhi csatában" címû vígoperett kell...
Ilyent, mint a Terry, még nem látott senki, nagyon ott kell lenni: nem egy könnyû falat, de igencsak megéri!!!
offtopic
F_E_B 2009 jan. 28. - 15:22:48 Előzmény hunyadi
Bár nem láttam a darabot, de nem lehetséges, hogy nem szórakoztatni akarták vele a nézõket?
A színház más dologra is alkalmas...
hunyadi 2009 jan. 28. - 11:32:00
Tegnap este ez az iszonyat elrontotta az egész születésnapi ajándékomat. Ilyen borzadállyal akarják szórakoztatni a nézõket? Kiûzni a színházból, nem becsalogatni? Eléggé elnézõ vagyok a színházzal kapcsolatban, nyomós okom van rá. De ez a darab egyszerûen egy nagy rakás szerencsétlenség. Ez a rendezõ Kossuth díjas? Ez egy elmebeteg fantaszta, nem ember! A helyében fõbelõném magam, nem rendeznék. Szegény színészek! Ezt kell nekik estérõl estére végigcsinálni. Álmomban ne jöjjön elõ. Csizmadia Úr! Hogy engedhet egy ilyen förtelmet a pódiumára? Egyébként végignéztem a széksorokon. A közönség fele aludt, másik fele szörnyûlködött. A tapsorkán nem jelez maguknak semmit? Két másodperc taps, és rohanás a ruhatárba? Hát szégyelljék magukat, hogy egyáltalán pént kérnek a jegyért!
Hné M. Éva