"... és legördült a vasfüggöny" - Magyarország katonai története 1948-1968

Az SZ-100 típusú elektromos jelzőrendszer, közkeletű nevén a "vasfüggöny". A magyar-osztrák államhatár mentén építették ki 1965 és 1969 között 356,7 km hosszúságban és az aknamezőt váltotta fel. A rendszer jelezte a határsértés pontos helyét, a terepen lévő járőröket pedig nagy hangerejű hangszóró figyelmeztette. Ezzel egyidőben az őrsön is megszólalt a "duda". A határvonaltól átlag 0,5-2 km-rel beljebb telepített, 2 m magas drótkerítést két oldalt vadfogó kerítés fogta közre s attól beljebb nyomsávot létesítettek. Ez utóbbi naponta végig gereblyézett homok-vagy földsáv volt, amelyet már egy átlagos ember nem tudott átugrani, így leküzdése vagy az azon történt áthaladás közben otthagyta a lábnyomát. A hézagmentes jelzőrendszert szektorokra osztották az egyes határőr őrsök között, ahonnan riasztás esetén az úgynevezett riadó- és záró csoport indult a határsértő(k) elfogására a meghatározott távolságokban kialakított műszaki kapukon keresztül. Ha a jelzés két szomszédos őrs csatlakozása közelében volt, akkor a szomszédos őrs is zárta az államhatárt. A gyengeárammal működő "vasfüggönyt" a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben számolták fel. A Múzeum Díszudvarán lévő kiállítótérben ennek az időszaknak állít emléket, a "vasfüggöny" egy darabjának, és stílszerűen a kor "csodajárművének" a Trabant gépkocsinak a bemutatásával. A kiállítás megtekinthető a Múzeum földszintjén.