de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
Mezítelenségünk fölmagasztalása lesz."
( Pilinszky János: Mielőtt)
Hogy zajlik majd életünk utolsó órája? Hogyan adunk számot életünkről?
Ki fogja a kezünket a magány végső pillanatában? Mi lesz velünk halálunk után?
Nincs ember, akit ne foglalkoztatna ez a kérdés, hiszen életünk minden percében ott ólálkodik körülöttünk az elmúlás.
Tom Ziegler amerikai író ezekre a kérdésekre próbál válaszolni darabjában, amelynek első nagy sikerű európai bemutatóját Bécsben a Volkstheater-ben tartották.
Grace-t, az idős parasztasszonyt nemrég engedték ki a kórházból, most otthonában várja a halált. Gondozója, a nagy karriert befutott, New Yorkban élő önkéntes szociális munkás, Gloria, mellette akar állni utolsó óráiban. Kettőjük történetét meséli az ismert amerikai író.
Grace mélyről fakadó, eredeti szellemessége, az elmúlást derűs belenyugvással fogadó életbölcsessége megrendíti a problémákat eddig okosan, felülről kezelő Gloria-t. Miközben tudja, tehetetlen a halállal szemben, nem nyújthat más segítséget, csak azt, hogy jelen van, maga is megnyílik az idős asszony előtt. Egyre világosabb számunkra, valójában ő az, aki segítségre szorul, a siker és a pénz hajszolása közben úgy múlt el az élete, hogy valójában nem is élt.
Ki segít hát kin? Az ápoló a haldoklón, vagy az elmúlást derűvel fogadó idős asszony a megfáradt, kiégett fiatalabbon?
Erre az extrém kérdésre próbál választ adni az előadás.
Csiszár Imre, rendező
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások