Hókirálynő

Az előadás középpontjában egy kislány áll, aki mezítláb, hóban, fagyban, erdőkön és mágikus helyeken át megy el barátjáért, hogy megmentse. A kislány akaratereje, elszántsága és szeretete, amit az előadás fontosnak tart megfogalmazni. Egy gyermek is képes végigcsinálni azt, amit elkezdett, bármilyen akadályokat kelljen is leküzdenie. Andersen ezt így írja meg:

"Nem látod, milyen hatalmas ez a csepp leány? Egyszál maga, mezítláb vágott neki a messzi világnak, és emberek, állatok állnak a szolgálatába. Tőlünk nem kaphat hatalmat, az ő hatalma a jó szíve, ártatlan lelke. Ha magától nem talál el a Hókirálynő palotájába, és nem tudja kivenni az üvegszilánkokat Kay szívéből és szeméből, akkor mi sem tudunk segíteni rajta."

Az előadás nem csupán egy történetet mesél el, hanem a megfogalmazás képzeletgazdagsága, a költőiség, a korszerű technikák és művészi megoldások is ötvöződnek a darabban. Az ARTUS színház előadása bővelkedik meglepő képi kompozíciókban, amelyek felszabadítják a képzeletet - gyermekét és felnőttét egyaránt.

Az előadás elsősorban látványra, zenére és mozdulatokra épül, de egy énekes-mesélő, Kiss Erzsi segíti a gyerekeket a történet követésében. A további 7 táncos-színész 28 szerepben jelenik meg, mint: gyerekek, manók, rablók, szarvasok, varjak, virágok, varázserejű asszonyságok. A játék egyes pontjain a nézőteret is használjuk (pl: rablók támadása), valamint a gyerekeket is bevonjuk a történet menetébe, mint szélvihar keltése (fújják a színpadot).
Bemutató időpontja: 2003. november 13., Artus