Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Coleman
2009 aug. 13. - 10:50:27
Féltem ettõl a filmtõl, végül félelmem alaptalannak bizonyult, végig lebilincselõ alkotás!
A cím tökéletes, mert elõrevetíti, hogy mit várhatunk a filmtõl. Objektív, tárgyilagos ábrázolás és szinte végig valósidejû jelenetek (ennek köszönhetõ a film hosszúsága). Az elidegenedés ebben a filmben szinte momentumról momentumra követhetõ, ami döbbenetes hatást eredményez. Ez a film is bizonyítja, hogy mennyire izgalmas és sokatmondó lehet a valóság bármi színezés nélkül is (persze más számára ugyanennyire lehet unalmas is). Alapfilmmel van dolgunk, de igen sokat követel a nézõtõl: csak nagy türelemmel és kellõ ráhangolódással érdemes megnézni.
A végére pedig a filmben elhangzó vers, Charles Baudelaire, Az ellenség (Babits fordítása):
Ifjuságom sötét, fekete zivatar volt;
csak néha láttam egy kivillant sugarat.
A villám és a szél ellene tépve harcolt,
hogy kertemben piros gyümölcs kevés maradt.
S elértem végre így a Gondolatnak õszét;
most kéne fogni már ásót és gerebent,
s amit gödrösre túrt s úgy hányt a zord esõ szét,
mint sír-vájt temetõt: ágyakká töltenem.
S ki tudja, misztikus erõit hátha majdan
ép e, vad part gyanánt vízmosta, roncs talajban
leli csodálatos álmom: az új virág? -
Óh, kín! óh, fájdalom! - Létünk az óra õrli
s a sötét Ellenség, amely szivünkbe rág,
vérünkbõl szív erõt, élni és nagyranõni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások