Djomeh, a fiatal afgán férfi egy kis tejgazdaságban dolgozik valahol vidéken, Iránban. Minden reggel elkíséri a közeli falvakba a gazdaság tulajdonosát, Mahmoud urat tejbegyűjtő körútján. Djomeh jöttmentnek számít, de ez nem töri össze. Mosolyog, és nyíltan beszél a gyanakvó, barátságtalan falusiakkal. Megpróbál beilleszkedni ebbe a világba, nem úgy, mint felette gyámkodó idősebb munkatársa, Habib. Habib konzervatív szemlélete visszariasztja Djomeh-t attól, hogy tanácsot kérjen tőle. Ez történik akkor is, amikor beleszeret a helyi Setareh-be, és arról álmodozik, hogy letepül Iránban.
Reggelenként, amikor teherautóval végigjárják a környező kősivatagot, Djomeh elbeszélget munkaadójával, Mahmoud úrral. Hamarosan megnyílik Mahmoud úrnak, és mesél Afganisztánban hagyott életéről. Eltérő szociális és etnikai hátterük ellenére Mahmoud urat megérinti Djomeh nemeslelkűsége. Djomeh az afgán és az iráni kultúrák különbségeiről elmélkedik, s Mahmoud úr figyelemmel hallgatja. Djomeh egyre jobban vágyik Setareh után, és egyre nehezebben őrzi szerelme titkát. A szigorú iráni szokások ugyanis sajnos tiltják a nyílt udvarlást. Djomeh közbenjárásra kéri Mahmoud urat házassága ügyében. Ez a merész, kulturális határokon túllépő gesztus arra kényszeríti a két férfit, hogy gyöngéden valljanak a gyötrelmes magányról és a hiányzó szeretetről...