Róma, Termini pályaudvar. Mary búcsúlevelet ír a külföldi útján megismert férfinek, szerelmének. Giovanni feldúltan jelenik meg a pályaudvaron és erős érzelmekkel marasztalni próbálja az asszonyt, akit Philadephiában vár férje és kislánya. A szerelmesek már nem mozdulnak ki a pályaudvarról, a vonatindulásig két óra van hátra...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 aug. 01. - 21:53:47
Ez a film Vittorio de Sica idehaza kevésbé ismert alkotása, és tkp. olasz-amerikai koprodukciónak is lehetne nevezni. A történet középpontja egy különös szerelmi háromszög, hiszen a harmadik fél - a férj - csak említés szintjén van jelen. Ebbõl fakad a nõ konfliktusa a szeretõjével és önmagával, ugyanis szembe kell néznie azzal, hogy kit/mit választ: a szeretõt és ezzel együtt a kicsit kiszámíthatatlanabb, de szenvedélyesebb életet, vagy a férjét és a kislányát, amivel viszont a szürkeség jár együtt. A helyzet érdekessége, hogy az állomáson jelen van Mary Forbes unokaöccse, Paul is, aki szinte "õrangyalként" igyekszik néha terelgetni a nõ sorsát. Ennek ellenére nem igazán értek egyet azzal, amit az IMDb-n olvastam az egyik értékelõtõl (ti. hogy a film kvázi bibliai allegória lenne), bár kétségtelen, hogy akár ennek is lehet venni egyes elemeket. Bennem vegyes érzéseket keltett a történet, hiszen egyrészt izgalmas témát feszegetett, másrészt a neorealizmus jelen esetben egy "mikrotérre" korlátozódik, rendkívül sok és egyénített figurát bemutatva (a leginkább szívbemarkoló talán a csokoládét majszoló gyerekek látványa), ezek mindenféleképpen pozitívumok. Viszont helyenként már-már unalmasra és melodramatikusra sikeredett a cselekményszövés, ráadásul mintha itt-ott erõltetetten gördültek volna tovább az események (pl. hogy Mary véletlenül észreveszi Giovannit az elején, aztán véletlenül észreveszi Pault stb.), és idõnként az volt az érzésem, egyes jelenetekkel csak azt akarták elérni, hogy valahogyan kiteljen az a másfél óra. Mert bizony egyébként kb. másfél órás a film, a 64 perc csak egy erõsen megcsonkított verzió játékideje. Összességében azt mondom, hogy egy nézhetõ, ámbár szerintem remekmûnek talán nem nevezhetõ film ez, amelyben keverednek a neorealista és a hollywoodi vonások, így sajátos ötvözetet alkotva az alapanyagból.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások