Seung-yeon Lee

Írjátok be hogy LOST IMDB.
Seung-yeon Lee nem tom ki de biztos nem a képen látható nõ

Yunjin Kim a neve. A képen õ van vagy valami hasonmása.

Igen játszott a Lost-ba

Nem tudja valaki, hogy õ játszott e a Lost-ban?vagy milyen filmben játszott? mert nagyon ismerõs nekem valahonnan a Bin-jip-en kívül.

én már nagyon sok filmet láttam,de eddig a legjobban
ez a film fogott meg..

Két magányos lélek szótlan szerelme e világon innen és e világon túl.


Kim-Ki-duk rendezõ elõzõ életében mágus lehetett, átmenekíthette varázspálcáját abból a dimenzióból ebbe. Egy biztos: tehetségével valami titokzatos párosult. Azon filmkészítõk közé tartozik, akik valóban képesek pusztán a mozgó képpel mélyebb dialógusok és speciális effektusok nélkül elvarázsolni minket székünkbõl valahova messzire, a filmvilág horizontján túlra. Tae-suk szinte teljesen elszakadt az emberektõl, a társadalomtól.

Sokkal letisztultabb az érzésvilág, lehet hogy vkinek túl tiszta, de szerintem ezért jó, nincs semmi sallang.
És azért fáj, mert ráismerünk saját rossz vagy éppen jó valónkra, életünkre, érzéseinkre..

Nehéz megszólalni ezzel a filmmel kapcsolatban, mert az embernek olyan érzése van, hogy összepiszkol valami végtelenül szépet. Ennyire szépen felépíteni egy világot, ennyire visszafogottan és mégis végig kitûnõen követhetõen és érezhetõen beszélni valami kimondhatatlanról..

Senkinek nem ajánlom, aki nem szereti a SZOKATLANT. Legalábbis a magyar ízléshez képest. A film egyébként CSODASZÉP! Ha most elõször látnék japán filmet azt mondanám, hogy csodaszép, és kötelezõ megnézni. Mivel azonban nem ez az átlagos azt mondom, ha kiváncsi természetû vagy, szereted az érdekes új, más... dolgokat, mindenképpen nézd meg. LASSÚ... mint MINDEN Japán film, de megéri, mint minden jó film. Tipikus japán téma, tipikus japán közvetítésben, és tipikusan elbûvölõ. Teljesen más világ, mint az európai, vagy az amerikai filmek, és talán pont ettõl olyan magával ragadó. Alapvetõen egy romantikus film, de ennél sokkal többrõl szól. Nem hiszem, hogy nekem kéne leírni mirõl is. A film magáért beszél. Nézd meg, és LOPAKODJ át az életen, a tudatlanság, és a kirekesztés bárgyú maszkja elõtt, büszkén és bölcsen, mint egy árny, s találd meg a szépség magját magadban, s a világban, mi körülvesz!


Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt egy koreai embertõl kapom majd meg.
Az elsõ képektõl belengi a filmet egy teljesen más felfogású és töltésû, legszentebb értelembe vett romantika, de ami az utolsó három percben történik, az olyan katarzist okoz minden érzékenyebb emberben, ami sokáig kísérni fogja.Tiszta, mély, érzékekre ható, végtelenül felkavaró film, amihez mérhetõt én csak egy bizonyos lengyel rendezõtõl láttam eddig..

Elgondolkoztam azon hogy a fiatalabb korosztály miért nem tudja felfogni
a film valódi értékeit.Úgy hiszem,a Bin Jip igazi befogadásához,átérzéséhez
meg kell élni sok fájdalmas és gyönyörû pillanatot az életben.Magába kell
szállni az embernek. Felszinesen élni mindig könnyebb, mint venni a fáradságot
és elmélyedni valamiben, legyen az akár csak egy film is. A fiatalok, akik kerülik
az ilyen típusú filmeket, szerintem a divatot követik, tudod, reklámok, Amerika, tetkó,
bulizás. Ezért nem képesek megérezni micsoda mágia van minden egyes képkockán
a Bin Jip-ben...Nekik akció kell, híres színésszel, olyanokat néznek akiket a szájukba rágnak.
Sajnos..