Legenda a lóról

Áll egy öreg, foltos ló, magányosan, lepusztultan, betegen, előtte egy fiatalokból álló félelmetes csapat, a ménes. A fiatal lovak kiközösítették maguk közül az öreg telivért, de valaki felismeri őt, egykori legendás nevén szólítja, és az öreg ekkor elkezdi mesélni az életét. Beszél a születéséről, a szerelméről, a megnyomorításáról, fényes sikereiről, győzelmeiről és az életét kerékbetörő árulásról. S ebből a történetből egy olyan valakinek az alakja bontakozik ki, aki már végigélte az életét, s olyanoknak meséli mindezt, akik még semmit nem tudnak arról, ami még előttük áll. Meséje közben visszafiatalodva, újraéli mindazt, amit átélt, a maga nagyszerűségében és megrendítő tragikumában. S ők együtt, öregek és fiatalok, az öreg foltos telivér, és a fiatalokból álló ménes, vagyis a lovakat és az embereket játszó színészek közösen idézik fel ennek a nem mindennapi életútnak a drámai, lírai, és gyakran mulatságos epizódjait.

Tolsztoj klasszikus novellájából, a Holsztomerből készült ez a zenés, orosz feldolgozás, amely a világhírű szentpétervári (egykor leningrádi) Gorkij Színház egyik legemlékezetesebb, Európát megjárt sikere volt. Színésznek mindig roppant izgalmas feladat állatot alakítani, különösen az ember ősi társát, a mitikus lényt, a lovat.
Bemutató időpontja: 2002. október 31., Vígszínház