Ámor részvéttel szemléli a halott kedvesét sirató Orfeusz fájdalmát, és tudatja vele az istenek üzenetét: visszahozhatja kedvesét az alvilágból, ha megállja, hogy nem tekint rá. Orfeusz lantjátéka megszelídíti a dühös fúriákat, életre kelti Eurydikét. A szerelmesek akadálytalanul eljutnak az emberfejgyökerű fáig, az asszony azonban egyre jobban szenved amiatt, hogy a férje rá se néz. Zsaroló könyörgése annyira megrendíti a szerelmes Orfeuszt, hogy végül rápillant az asszonyra, akinek árnya lassan szertefoszlik.