A III. Richárd egy sok részre szakadt országban játszódik és - szinte közhelyszerűen - bemutatja annak sajátos mikroklímáját, az ott élő emberek erkölcsi relativizmusát. A békétlen és kielégítetlen világban tunyaság honol, már mindenki belefáradt a kiábrándító csetepatékba. Richárd, aki Anglia királya akar lenni, felismeri, hogy eljött az ő ideje.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Szörnyû hang, zavaró hogy hétköznapi öltöny és húzós utazó táska.. stb egy Shakespeare darabban.. iszonyat. Ledevalválja a színész produkcióját. Vagy ennyire spórolni kell, legközelebb otthonkában és szabadidõ ruhában fognak játszani?
Tegnap este a Duna World - ön
láthattuk a Czillei és a Hunyadiak c. darabot …
HATALMAS ÉLMÉNY VOLT!!!
Annyira vártam ma este a III. Richárd - ot …
10 percig valahogy legyûrtem …
Tovább képtelen voltam!
A rendezõ megõrült!
A szereplõk édes anyanyelvünkbõl kiirtották a mássalhangzókat!
Érthetetlen szövegmondás…stb.
Iszonyatos, hogy mit mûveltek a drága Shakespeare - rel…
Hogy lehet, - egymáskövetõ estére tenni!
Ja, hogy lássuk, - hová süllyedtünk 20 év alatt.
Na, - ezt sikerült láttatni …
Én is erre a ”kitapsolós esetre” akartam hivatkozni.
Mindenesetre azért szeretnék némiképpen kiállni a kosztümös-öltönyös adaptáció mellett.
Shakespeare minden korra igaz, mondja oncogito is(13. hsz)
Meg te s ezt taglalod az elején: “…attól zseni, hogy kortalan, mindig rólunk szól, játszódjon bárhol és bármikor…”.
Igen ám, csak hogy ez így közhely.
Valójában a mai átlag ember nem figyel igazán Shakspearere. Csak „kötelezõ olvasmány” szinten megadja a kötelezõ tiszteletet, valójában többé-kevésbé unja, nem a befogadás közvetlen érzelmi élményét éli meg, hanem megpróbál megfelelni az iskolásan belesulykolt kulturális elvárásoknak Nem illetõdik meg, csak tudja, hogyan kell(ene) megilletõdnie.
Shakespeare korában a királydrámák szinte az akkori jelenhez szóltak, a játék és a játszott kor közelebb volt, nem kellett a nézõnek filológiai és stiláris akrobatamutatványokat végeznie, hogy befogadjon.
Ha a szerplõkbiciklin, motoron, Audin száguldonak, a nézõnek nem kell annyira elvonatkoztatnia. Plusz hatalmas, jótékony feszültség keletkezik a modern látvány és a veretes költõi nyelv között.
Sziasztok! Érdeklõdéssel olvastam véleményeiteket. A hang minõsége engem is zavart, de szerencsére gyakran mutatták a színészt közelrõl, vagy kivetítve, így elég jól értettem a szöveget. A modern feldolgozás eléggé zavart, gyakran elterelte a figyelmemet a történésrõl. Én elsõ alkalommal láttam a színdarabot, így sajnáltam, hogy nem volt kosztümös az elõadás. Kulka nagyon szuggesztív volt, szinte rettegtem tõle, mint ahogy az egész darab ebben a feldolgozásban engem rettegéssel töltött el. Jól adta át azt az érzést hogy milyen az, amikor más rendelkezik a sorsunk felett, és mi tehetetlen bábként latolgathatjuk sorsunk alakulását.
Nem az öltöny és a kiskosztüm tesz maivá egy darabot.
Shakespeare éppen attól zseni, hogy kortalan, mindig rólunk szól, játszódjon bárhol és bármikor a történet.
Biztos sokan ismerik a híres esetet, ami éppen a III. Richard 1955-ös elõadásán történt.
Az Irnok szövege:
"Itt a jó Hastings úr vádirata,
Melyet ügyes kéz tisztázatba tett át,
Hogy felolvassák Szent Pál templomában,
És figyeljük meg, hogy függ össze minden:
Tizenegy órát másoltam én,
Mert Catesby tegnap este küldte el nekem.
Az eredetit se gyorsabban írták,
De öt órája, hogy Hastings élt még,
Vád és vizsgálat nélkül, szabadon.
Finom világ! Ki olyan ostoba,
Hogy ezt a durva csalást meg ne lássa?
De ki merész elmondani, amit lát?
Ocsmány világ ez! Azért pusztul el,
Mert ilyen bûnökrõl hallgatni kell."
Olyan tapsorkán kezdõdött, hogy félbeszakadt az elõadás, az emberek tomboltak, és nem akarták abbahagyni. Kitapsolták minden fájdalmukat.
Mindenki értette a szöveget! A Rákosi-féle személyi kultusz idõszaka volt ez, a Rajk-per után.
Legtöbbször semmi szükség külsõséges, formai "modernizálásokra". Minden benne van a darabban. Egy igazi mû és a nézõ mindig megtalálja egymást.
Az elõadás nekem is csalódás, és helyenként kifejezetten idegesítõ volt.
A hang minõségével egyetértek. Sajnos ez a rossz a színházi közvetítésekkel, meglehetõsen torzul a hang.
Az, hogy kiabálnak? Akkor, hadd kérdezzem meg, hogy annak idején jobban tetszett Keres Emil, Berek Kati féle monoton, "felmondós" versmondás, Latinovits féle indulatos elõadómûvészettel szemben? Az erõs érzelmek, a harag, a kétségbeesés, a düh általában indulatokkal jár. Tudtad? :)
Komolyan, volt szerencsém látni Haumannal is, zseniális volt, életre szóló élmény. De sem õ, sem a darab nem érinthetetlen, ahogy Shakespeare összes darabja sem. Van és kell is, hogy legyen élet a régi nagyok után is.
Régi, kosztümös...? Mi a fontosabb: a mikor vagy a mirõl?
Fontos a ruha? Igen, talán, de ez az öltönyös-kosztümös (:-) "jelmez" sokkal hívebben fejezi ki a mindenkori hatalom képviselõit - a XX. század 2. felében ez dívik, meg ma is.
Kulka tényleg nagyon jó, gonosz, otromba, gyáva, szóval harmadikrichárdos. De az Ian McKellennel készült, modern környezetbe helyezett filmet jobban szeretem.
Huhúúú ...de "irigyellek" ...te láttad, ( vagy hallottad rádión) ezekkel a szinészekkel ezt a Shakespeare-darabot ?!
Én úgy vagyok mint a J.A. versben ...." S lesz aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt, fehérek közt egy európait"....(lehet, hogy némi hibával írtam)..!!
Szóval úgy örülök egy normális esti tévé-músornal, hogy alig merek kritikát ...( még magamnak is) megfogalmazni !!
Szeretném, de nem tudom végignézni.
Csak ordibálnak fülsértõen, a szöveg elvész és a valós érzelem, indulat elsikkad.
Sajnos nem tudom nézni, rombolja az eddigi emlékeket -- inkább mást keresek.
Sosem értettem, hogy egy régi, kosztümös darabot miért kell modernizálni külsõségeiben.
Szerintem torz.
Bár Kulkát szeretem, de beszélni nem tud, Shakespeare szövege nekik sok.
Nem szép beszédû, mint ahogy a színészek zöme sem.
Ami jó a darabban, az Shakespearenek köszönhetõ.
A magyar rendezés és színjátszás éppen csak annyit tett, hogy túlzottan nem tudta lesilányítani.
Csak sajnálni tudom, hogy a mai generáció már nem ismeri a régi klasszikus színészeket, akiknek a puszta beszéde hátborzongató hatást vált ki és Shakespeare mondanivalója, zeneisége és szövege újra életre kel.
Haumann Péter, Major Tamás, Gáti József, Sulyok Mária -- õk adták az igazi élményt. A hangjuk valami csodás volt...
Ennél a mai feldolgozásnál és szereplõ gárdánál sokkal jobb, ha inkább kézbe veszem a könyvet és elolvasom a drabot - és fülembe cseng a régi színészek hangja, alakítása.
Ez van.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások